Azt álmodtam, hogy...

Szinte mindennap álmodom, és még emlékszem is rájuk. Ami nem mindig jó, mert elég gyakran álmodom "krimiket" :-D

Múltkor azt álmodtam, hogy világvége hangulat volt (lehet a közelgő 2012 miatt) mindenhol a világban, és a hangulatból a mi kis falunkba is elég jutott. Mindenki fosztogatásba kezdett, balesetek tucatja volt mindenfelé. Mintha csak arra játszottak volna az emberek, hogy a másik haljon meg, hogy ő életben tudjon még maradni.
Mentem hazafelé, a boltba csapódott egy motoros a szemem láttára, és a testrészei szanaszét röpültek...majdnem elhánytam magam. Aztán mikor hazaértem azzal fogadott anyu, hogy a nővéremet is kikezdte ez a világvége hangulat és azt, akit nem bír sokáig hallgatni azt egyszerűen megfojtja. Ez elég mindennapossá vált nála, ami miatt tiszta lelki beteg lettem, és mikor mentem unokahúgomhoz elpanaszkodni észrevettem, hogy ugyanolyan a tekintete, mint nővéremnek...egy ideje ő is fojtogatással hallgattatja el az embereket...
Na szóval, én ilyeneket szoktam álmodni. Mikor még média szakra jártam és történetet kellett íni, majd illusztrálni akkor is hasonló témában írtam egy történetet és mindenki megjegyezte, mennyire durván ijesztően tudok írni meg előadni :-)

Na de ma meg azt álmodtam, hogy Oroszországban lehettünk telelni pár baráttal. Ott is a bűnözés és egyebek mindennaposak voltak, és valahogy ilyen emberek verődtek hozzánk folyamat...Sajnos egy-két izgis rész kiesett, mert felébredtem az ébresztőmre és mivel én későn fekszem többnyire ilyenkor szoktam álmodni, ilyen 7-8 között. Lényeg,h arra ébredtem majdnem lefagy a talpam. És rájöttem azért fázik annyira, mert azt álmodtam, hogy Oroszországban egy kis kirándulásunkra szandálban indultam el, mezítláb, mert bár minden jeges és havas volt, de sütött a Nap és én azt hittem meleg van :-D

Nemrég pedig azzal a mondattal ébredtem, hogy "Költözzetek be a konyhába!" Nem igazán értettem...de gyors visszapörgettem az ugyancsak reggelei álmomat, amiből felébresztett az állandóra állított ébresztőm...Azt álmodtam, hogy a gimis osztályfőnököm (katgimibe jártam, a tanárunk pedig nagyon erkölcsös volt) szexuális felvilágosítást ad fennhangon arról, hogy az ég világon mindenhol szeretkezzünk, mert szeretkezni jó, és egészséges, hogy szeretkezni a legjobb. És sorolni kezdte, hogy "Szeretkezzetek a nappaliban, a padlón, a konyha asztalon, a mosógépen, a karosszékben...Költözzetek be a konyhába és szeretkezzétek fáradtra magatokat!" Na! Hát így ezzel a befejező mondattal ébredtem :-D

Mások mondták (de nagyon jól)...

"Két szem összevillanásában néha nagyobb titok rejlik, mint húsz év házasság történetében."

"A legfontosabb találkozásokat a lelkek megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is találkoztak."

"- Csak egy világ van – felelte a leány halkan – s akik szeretik egymást, találkoznak benne újra és újra. Találkoznak, elbúcsúznak és elmennek. Aztán újra találkoznak, és újra elmennek, újra meg újra, míg elérkezik az idő, amikor nem kell megváljanak egymástól többé."
(Wass Albert)

"Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég."

"Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervistáncot, légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott! A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Azt mondom, légy fülig szerelmes; olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza! Hogy találhatsz rá? Hagyjad az eszed! Hallgass a szívedre!... Az az igazság, hogy e nélkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél. De meg kell próbálnod! Ha nem próbálod meg, nem is éltél... Légy nyitott, ki tudja... becsaphat a villám.”

"Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak."

"Meglepő, életünk milyen kis hányadát teszik ki a valóban jelentős pillanatok, amelyek már azelőtt véget érnek, hogy valóban elkezdődtek volna, pedig meghatározzák a jövőnket és felejthetetlenné teszik azt a személyt akinek köszönhetjük."

Mindennapi szentencia (ahogy anyu mondaná) :-)

A szerelmesek félni kezdenek, ha simán mennek a dolgok. Feltámad bennük az érzés, hogy talán eltűnőben van a szerelem. Amikor a szerelem lecsendesül, minden elsimul. Akkor a szerelem olyanná válik, mint a barátság, és ennek megvan a maga szépsége. A barátság a szerelem krémje, legbenső lényege. Ezért csendesülj le! És ne nyugtalankodj, mert az előbb-utóbb bajt okoz. Az elme folyton bajt akar okozni, mert akkor marad fontos, ha nincs semmi baj, elveszíti fontosságát. Amikor minden csendes és békés, az elme félni kezd. A cél túllépni az elmén. Ezért segítsétek egymást csendben maradni, és megőrizni a dolgok sima folyását. Ha a másikban rémület ébred, próbálj segíteni.
(Osho)

James Brown-This is a mans world.

Dráma

A mélységben van az igazság, a szépség.
Egy barátom mindig azt mondta nekem: "Lau nekünk dráma kell, mert dráma nélkül nem élet az életünk!" És azt hiszem nem mondott hülyeséget.
Sokszor gondolkodtam azon, hogy miért vonzanak a szomorú dolgok, zenék/képek/filmek/bármi...azért, mert azok tele vannak érzelemmel. A szomorúságot olyan sokszínűen lehet kifejezni. Annyi eszközünk van rá, hogyan fejezzük ki a szomorúságunkat, miközben az öröm, akármilyen nagy és igaz is legyen, szinte mindig "egy nyelven" beszél. Szerintem a boldogságnak vannak határai és mindenki majdnem ugyanúgy éli meg, ezért sem lehet olyan érzékletesen, olyan mélyen átadni ezt az érzést.
Egyébként meg, ha jobban belegondolunk a mesékben, amiben jó és rossz szereplő egyaránt játszik, valahogy az embert mindig megérinti a rossz egyénisége. Nem is tudom hol olvastam erről nemrég egy cikket és meg is örültem magamban, hogy milyen szépen kifejtik a rossz szerepét. Lényegében arról volt szó, hogy a rossz szereplők nélkül nem értékelnénk a jót, jobban mondva a rossz szereplők nagyon hasznosak, mert arra vannak, hogy rátereljék a figyelmet a jó és rossz közti különbségre és csak a különbség észlelésével és megértésével fogjuk fel, hogy mi a jó. Szóval ha úgy vesszük, akkor a gonosz(vagy rossz) is rendelkezik némi jó tulajdonsággal, hiszen nélküle, a példa nélkül nem tudnák hol vannak a határok.
De visszatérve a drámára.
Semmi nem érint meg annyira, mint egy negatív hangvételű, vagy mondhatjuk szomorú zene. Ez így elég depisen hangzik, pedig nem vagyok az. :-) Egyszerűen csak mindenkiben ott motoszkál valami végtelen, kimondhatatlan és kifejezhetetlen szomorúság. És szerintem nem túlzás általánosítani, mert mindenkivel történt biztos olyan esemény, ami egy éltere beette magát a lelkébe. És ezeknek a rosszakat néha át kell adjuk magunkat, hogy elengedhessük őket. Különben, ha bent ragadnak a lelkünkben akkor ott elkezd növekedni és kitudja milyen hatással lesz ránk.
Azt hiszem nekem van egy-két nagyon rossz emlékem, amit sosem mertem átélni, mert olyan mértékben szomjazom, és úgy magával tud ragadni egy-egy- a körülöttem lévők szerint szörnyen depresszív- zene, hogy hirtelen öntudatlan állapotba kerülök, úgy magával ragad és lehúz az érzés...de sosem mertem mégsem úgy elmenni ezekkel a zenékkel, hogy katarzis legyen rajtam úrrá.
Akárhányszor csak meghallom Mozart Requiemjét sírni támad kedvem, és ami ebben még engem is meglep, hogy bármi depresszív zene, mégis örömkönnyeket tudnék a hatására ejteni. Mikor kicsi voltam és még csellóztam, mindig azon gondolkodtam meg néha mondogattam is anyunak, hogy azt a zenét keresem, amivel átélhetem a halált, ami a szívembe trafál teljesen. A Requiem közelít ehhez az érzéshez, de ahogy már kicsiként is sejtettem, ezt a zenét nekem kell megkomponáljam...az én saját drámámat kell beleírjam a dalba.
Olyan jó az érzéseinket figyelni és megélni. Csak attól félek, hogy annyira ki van hegyezve minden idegszálam a drámára, a "szomorú oldalra", hogy az örömöt, a boldog részt talán át sem tudom élni. Félek, hogy így van...ezért is érzem néha úgy, hogy a szívem kőből van, ha a boldogságról, az "énről" van szó...

Ágyba ájulásként...

Vetkőzni...

Ki akarok vetkőzni a gátlásaimból, mert megfojtanak!!! De azt hiszem egy kis segítségre lenne szükségem hozzá...

The Unbending Trees: You are a lover

Főcímdalok :-))

Hupikék törpikék
http://www.youtube.com/watch?v=1Ao99RIKyd8&feature=related

Hohohohohorgász
http://www.youtube.com/watch?v=L4mbKUjmF7M&feature=related

Vuk <3
http://www.youtube.com/watch?v=LIkoPpvw22g&feature=related

Balu kapitány <3
http://www.youtube.com/watch?v=FO7CYOCnztU&feature=related

Kacsamesék
http://www.youtube.com/watch?v=HZEA6R0-72w&feature=related

Csipet csapat
http://www.youtube.com/watch?v=Z_rjnwx93uw&feature=related

Gumimacik :-))
http://www.youtube.com/watch?v=5zh6V2aTjhY&feature=related

Süsü a sárkány <3
http://www.youtube.com/watch?v=7ZzxJerm-bA&feature=related

Mézga család
http://www.youtube.com/watch?v=KehXvlj4PSo&feature=related

Micimackó
http://www.youtube.com/watch?v=oNFRlZId_LU&feature=related

The La's There she goes

Sírni...

Néha úgy szeretnék sírni, hogy csak na...
Mikor azt hiszem, hogy minden mindegy és a dolgok menjenek amerre csak akarnak, mert nem érdekel és amúgy sem arra menne amerre én szeretném, akkor mindig megtalál egy olyan dolog, vagy meghallok egy olyan mondatot, amit bár nem nekem szántak, de mintha direkt azért mondták volna akkor, hogy meghalljam és megértsem.
Ma is ilyen "minden mindegy már" napom van...vagy volt...de megtaláltam ezt. És most belemászott a szívembe...és kíváncsivá tette azt.

"Nem is olyan egyszerû feladat megkeresni valakit egy nagyvárosban. Az pedig szinte lehetetlen, hogy csak úgy összefuss vele. Néha mégis teljesül az ember kívánsága. (...) Ám ha két ember keresi egymást, talán mégsem különös, ha végül mégis találkoznak."
(Jostein Gaarder)

2 emberrel szeretnék találkozni.
Az egyik egy régi barát a múltból, akivel már évek óta nem találkoztam, de rengeteget gondolok rá és rettentően hiányzik :'-( de én sosem keresném, pedig szeretném. De a büszkeségem miatt talán sosem fogom megkeresni...
A másik embert pedig időről-időre újra megkeresem, és mikor megtalálom mindig megijedek és elbizonytalanodom. Többek között azért, mert attól félek, hogy az időre kellett volna bíznom és nem nekem kellett volna megkeresni...félek, hogy rosszkor kerestem...annak örülnék, ha ő találna rám, ha egyszer ő keresne. Akkor végre elhinném, hogy nem hiába kerestem annyiszor és talán ő az, akit kerestem...

Snow Frolic (Love Story)---Francis Lai

Igaz lehet...

´Minden ´csak vicceltem´ mögött van egy kis igazság, minden ´csak
elgondolkoztam´-ban ott van egy kis kíváncsiság minden ´nem tudom´
mögött van egy kis tudás - és minden ´már nem érdekel´ mögött van egy
kis érzelem..´

L-O-V-E

Love:

-Cs, mint család (amire mindig támaszkodhatom, a veszekedések és cívódások ellenére is)
-M, mint Moris (az én hercegúrfim, aki bearanyozza az életem már 2,5 éve)
-Á, álmok (amik életben tartanak és lendületet adnak, ha a dolgok nehéznek tűnnek)
-S, mint sors (ami elintézi,h ne csak jót kapjak és olyat, amire vágyom, hanem rosszat is, hogy értékelni tudjam a többi "semmiségnek" tűnő kicsit)
-O, mint országok (amik mindig kalandvággyal töltenek el és arra sarkallnak, hogy a pénzem ne szükségtelen dolgokra, hanem olykor igazi dolgokba fektessem be, mint élményszerzés)
-B, mint barátok (olyanok, akik vannak, és olyanok is, akik voltak, de hiányzonak sokszor)
-F, mint főzés (a legújabb és legimádottabb hobbim, ami kiteljesíti az életemet)
-T, mint természet (amin nem ártana néha jobban elcsodálkoznom és többet időt töltenem benne)
-Ő, mint őszinteség (amitől nem kéne félnem annyira...hiszen ez is csak én vagyos, és h önmagam lehessek minden kockázatot meg kéne érjen)
-Gy, mint gyerekesség (aminek nagyobb szabadságot kéne adnom magamban, mert az az igazi ÉN, csak ezt sokszor elfelejtem)
végül
-Z, mint zene (ami nélkül nem élet az élet és, ami nélkül szomjan halnék)

Mi a facc?

Az a nagy faccos helyzet van, h AGYI ROTVADÁS a jelenlegi státusz. A tököm kivaaaaan!!

Sacred Monsters - Akram Khan and Sylvie Guillem

Kitartás!

Hát nem megy...
Utálatos egy nap a mai, ugyanis ma végre elkezdtem egy diétát, amire már rég rá kellett volna szánjam magam. Ez egy olyan diéta, ami csak 5 nap, többnyire nem az éhezésről szól, inkább a tisztításról, méregtelenítésről, amire szintén nagy szüksége van már az egész testemnek (lelkemnek is). Ami az egészben a bosszantó az az, hogy 4 nap meg sem kottyanna, de ahhoz túl kell esni az elsőn, ami ugye ma kezdtem és amibe ma délben bele is tört a fejszém egyből.
Most akarat gyengének érzem magam :'-( Valószínű, hogy az is vagyok, mert erre a diétára égető szükségem lenne, mert össze-vissza eszek minden szemetet és ez már igen csak kiütközik a rügyes képemen és hát...itt-ott meglátszik a határtalan evészet. Na de az első nap a feneketlen gyomromat úgy megleckéztetni, hogy csak inni szabad?? tegnap már elkezdtem félni az egésztől, hogy bírni fogom-e és ilyenek, meg imádkoztam h senki ne főzzön jó féléket...erre elkezdtem a viz-napot, már a reggel azzal kezdődött, hogy megkísértett egy tábla csoki (az is csak azért, mert elfelejtettem minek szenteltem a napot) de sikeresen ellenálltam. Délben már nem is a kísértéssel volt a baj, hanem az éhség okozta szédüléssel,...és akkor csak, hogy betetőzhessen a baj, ami készült lesuhintani a diétámra...na mi volt az? Hát az elvetemült mamám nem lángost sütött és már nagyban telefonál,h kész és még meleg és finom?? Hát azt hittem felrobbanok a méregtől...de még itt is nagyjából tartottam magam. Aztán bementem a konyhába és megláttam az avokádókrémet...yumm yumm...hát ott vesztettem el a fejem és a fél napos koplalás átcsapott az életben maradásért folytatott zabálásba. Mit össze nem termeltem pár perc alatt...te jó ég.
Most szégyenben ég a fejem, lelkiismeretfurdallásom van, hogy mindenki mire nem képes csak, hogy szebb és egészségesebb legyen én meg fél nap koplalás után elvesztem a csatát...és akkor az villant fel a fejemben: "A cél szentesíti az eszközt!" Vagyis esetemben a célnak (=egészség,szép bőr,fogyás) szentesíteni kellett volna az eszközt (=kizárólag!! folyadék bevitel egy teljes napon át).
Szóval SZUMMA: nem eléggé fontos a cél, ha még ennyire kis megpróbáltatásra sem vagyok képes...SZUMMA: nem érdekel az sem hogy magamnak vagy esetleg másoknak tessek...SZUMMA: én nem vagyok normális...akkor mégis mit akarok, ha nem ezt elsősorban??

Az élet sava-borsa (az adrenalin) :-))

Karácsonyra

"Kedves Jézuska!Sok hibával és rossz döntéssel a hátam mögött mégis úgy éreztem,írok Neked, hátha nem dobod el levelem..
Igazából kérnék tőled egy ajándékot..
Nem szeretnék mást, .. csak hogy TUDJAK ÉN IS szeretni.. hogy érezhessem azt a csodálatos érzést, amiről olyan sokan beszélnek.. ami olyan sokaknak megadatott.."

Quotes

- Csak egy világ van – felelte a leány halkan – s akik szeretik egymást, találkoznak benne újra és újra. Találkoznak, elbúcsúznak és elmennek. Aztán újra találkoznak, és újra elmennek, újra meg újra, míg elérkezik az idő, amikor nem kell megváljanak egymástól többé.
(Wass Albert)

<3 <3 <3

kis Ő

Moris életem egyik legjobb döntése volt. Nincs nála tündéribb kutya. Nem is tudom mi lenne velem nélküle. <3

Kapa

Told vissza a kapát twitterbuzikááááámm!!!

Bikini - Ezt nem tudom másképp mondani

:'-(

Egyedüllét van....és nem jó.........:'-(

MuszáJ...

A muszájról jut eszembe...
Ez a szabály mindig fejtörést okoz nekem :-D annyira hülye egy szó :-D :-D amúgy sztem sokkal értelmesebben néz ki ly-nal. És nekem jobban is hangzik az muszál-os kiejtéssel. Na jó basszus :-D ma készen vagyok. de nem is ez a lényeg. Hanem az hogy, az internetről akartam beszélni.
Mióta van netünk (kb. 3,5-4 éve, ha nem több) és felregisztráltam ezekre az idióta kukkolós közösségi oldalakra azóta nincs magánéletem és szabadidőm. Komolyan mondom néha átkozom a napot, mikor ezekre rákattantam. És csak jön és jön egymás után az egyre újabb és több hasonló oldal. Először az iwiw, myspace, facebook, hi5 és a többi...Már nem tudok úgy a géphez ülni, hogy a rossz beidegződés miatt sorra nézem végig az oldalakat, amin fent vagyok. Mégha el is tervezem, hogy csak az email címem nézem meg, már akkor is sejthető, hogy amint látom a rá küldött értesítőket máris rohanok az összes fent említett oldal egyikére...és ekkor már lőttek is a következő 1 vagy több órámnak. Mert a dolog nem csak ennyiben merül ki....elég komoly múltam van a jó öreg faszbukoszon és ez több játékot is jelent :-S És most, hogy boldog diplomázás munkanélküli útkereső vagyok így a szabadidőm 75%kát itt töltöm fent. Csoda hogy néha már nem látok ki a fejemből.
MuszáJ lesz száműznöm az életemből a közösségi borzalmakat!!!!! De amíg minden más izgalmasabbnak és érdekesebbnek tűnik a saját dolgaimnál és a jelenlegi életemnél, addig nehéz lesz távol tartanom magamtól ezt a sok rosszat. Mit nem adnék vmi felszabadító jellegű új dolognak! Bárcsak jönne vmi szép új munka, új barátok és élmények. Akkor már nem mások képeinek nézegetésével és irigykedéssel tölteném a drága időmet :'-( úgy utálom magam a net miatt...

Amúgy meg ahogy Dankó Pesta barátom alias Eszter mondaná: "Boldog lediplomázást!" :-)) Mert, hogy a héten történt a nagy dolog...azaz átvettem a híres nevezetes diplomámat, és még talár is volt rajtam. Csupán a sapieldobás maradt ki. No meg a boldog együttörvendés a családdal, mert csak anyu tudott eljönni, és a csoportból is már csak 3an voltunk akik most kapták meg. De sebaj. Azért így is örüömteli pillanat volt.
Alig várom, hogy rendesen meg is ünnepelehessem egy finifini kis Staropramen sörrel Prágában :-))))

Jens Gad - El Momento (Wonderful Chill Out Music)

erre milyeneket flashellek, hmm :-))

STEREOPHONICS Have A Nice Day - Live (Acoustic)

Örülök...

- Örülök, hogy megérkeztél az életembe!
- Jöttem volna korábban is, de útközben sokszor megbotlottam és eltévedtem, és minden egyes tévedéssel halványodott az út, amerre haladtam, és minden botlással nőtt a kétség bennem, hogy vajon jó felé megyek-e,......de valami mindig belülről azt súgta, hogy "tovább kell menj!" és bár kanyargós és hosszú utat tettem meg ideig, de végül itt vagyok, Veled. Megérkeztem.

Hol is van a lelkünk?

Szeretek elmélázni hasonló jellegű kérdéseken, ha akad pár üres percem és csak úgy kikapcsol az agyam.
Ma a szokásos igali termálos-kikapcsolódós napunkon voltunk anyuval. Pihentünk a kinti medencében, körbe-körbe hófoszlányok és ragyogott a Nap. Anyut, mint mindig elkapták az ismerősei egy kis traccspartira, így én egyedül maradtam és végre maximálisan a gondolataimba süppedhettem. Néha körbenéztem kik érkeznek a medencébe, kik mennek el. Fura ez az Igal. Szinte mindig csak középkorúak és idősek látogatják, ők is többnyire a párjukkal. Ilyenkor mindig azt kérdezem magamtól "Na? És neked hol a párod, Laura?" Az ember társas lény. Mindenkinek az egyik legnagyobb célja, hogy megtalálja a párját. De mi alapján választjuk azt?
Én ahogy ma körbenéztem, a vízben ücsörgő idősebb párokat méregetve arra jutottam, hogy az emberek a fiatalos kalandozásaik után már nem a külsőségek alapján választanak párt, mert azzal ideig-óráig lehet meglenni békében. Talán pár év és már nem lelik örömüket a szépségben és hasonlókban. Ahhoz, hogy az emberek évekig tudjanak együtt élni, ahhoz egymás lelkébe kell, hogy beleszeressenek.
Most először merengtem el azon, hogy de mégis mi a lélek. És hol van bennünk.
Abban biztos vagyok, hogy mindenkinek van lelke- és rokonlelke is hál' Istennek :-)De hol található???
Én ma úgy képzeltem el, hogy a lelkünk valahol a mellkasunkban van, és két fontos szervünkkel van összeköttetésben, a szívünkkel és az agyunkkal. Nem tudom miért pont így képzeltem el, de talán azzal magyarázhatom, hogy mikor valami a szívem számára fontos dologban döntök, akkor két dolog szokott befolyásolni, a szívem és az eszem. És mivel az ész, túl reális "tanácsokat" szokott adni a szívem viszont, olyat, amitől kellemes érzés és nyugalom járja át a testem, így a szívhez közelebbi helyre tudnám elképzelni a lelkünket. És ott jobb helyen nem is lehetne, azt hiszem :-)

Veréb

Istenem milyen szép egy kis film :'-(
Naponta többször kéne megnéznem, mert mindig türelmetlen vagyok :-(

Lopom....

"Vannak pillanatok, néhány pillanat, egészen ritkán, amikor eltűnik az ego, mert olyan végtelenül megrészegülsz. A szerelemben megesik olykor az orgazmusban megesik olykor. Mély orgazmusban eltűnik a történelmed, nincs múltad, nincs elméd, nincs önéletrajzod. Tökélete...sen itt vagy, a mostban. Nem tudod, ki vagy, nincs identitásod. Abban a pillanatban nem működik az ego, innen ered az orgazmus öröme, ezért olyan üdítő, ezért fiatalodsz meg tőle ezért tesz olyan csendessé, olyan nyugodttá, olyan békéssé, olyan elégedetté."

Feist - So Sorry

Lovász Irén - Polorum Regina

Ezt a mi kis Blankánknak küldöm, hogy nyugodtan csicsikázzon kint a szép hóesésben a jó levegőn :-))

Karma Cosmic(Music for Tantra & Meditation) - Tantra Flow.wmv

Légvédelmi riadó

Éjszaka, azt hittem megáll a szívem.
Épp, hogy sikerült álomba ringatnom magam olyan hajnali egy körül és már talán kezdtem volna álmodni is, mikor iszonyatos hangra riadtam fel. Azt sem tudtam hol vagyok, ki vagyok, mi történt. Üvöltő sziréna hangot hallottam, de olyat amit addig még sosem. Ezért sem tudtam hova tenni a jelenséget. Csak azt tudtam, valami nagy baj van és cselekedni kell. Hát első gondolatom az volt (ami elég vicces így utólag), hogy -mivel jól begyújtottam estére, hogy reggelre ne hűljön ki a szoba- felrobban a kazán, vagy már fel is robbant és jönnek a tűzoltók. Hát ki is rohantam, mint egy őrült a kazánba. Semmi. Annyira hangos volt a sziréna én meg annyira nem voltam magamnál, hogy második gondolatom az volt, hogy a sógorom kocsijában akadt el a riasztó vagy mi. Hát kómás állapotomban nekiálltam verni, mint egy eszement az autót, de miután nem maradt abba így már az ő ajtójukat kezdtem el verni, hogy segítsenek már, mi ez a zaj.
Na...hát mondja is a nővérem, hogy betörhettek a tőlünk 2 házzal feljebb lévő önkormányzathoz, mert ők szereltek be egy légvédelmi riasztó készüléket, amit a falu végén is jól hallani. Na én úgy bepánikoltam, hogy a riasztó hallatán biztos hozzánk menekültek az udvarba a betörők, hogy majd kiesett a szívem. Persze a sógorom, mivel médiás, így rohant is át az önkormányzatba utána nézni mi történt. De nem hittem volna, hogy a nővérem is olyan hülye, hogy vele megy. Persze, őt mindig érdekelték a "veszélyhelyzetek", hát velement, így enyém maradt a kisbaba. Már vagy 10 perce üvöltött a szirána én meg ültem Blankával a lakásukban attól félve na ki rohan be hozzánk miközben ők elvannak a szomszédban....Rettenetesen hosszú 4-5 perc volt. Végül kiderült, hogy az esőzések miatt beázott valami és amiatt kapcsolt be a sziréna, de senki nem mert a közeli képviselő testületből átmenni és intézkedni. Jó kis helyen élünk :-)) Mindenki csak aludt a szomszédok közül, de nekem ezek után valahogy nem jött álom a szememre úgy jó egy óra hosszat :-D Moriskát magam mellé pakoltam és őriztük egymást (mert ő is remegett az idegtől) :-))
Szóval nem jó ennyire közel lakni a hivatalos szervekhez...

Kérdés-felelet

Úgy gondolom jobb egy rossz válasz, mint nem is kapni semmit egy kérdésre.
Mert, ha nem is szép amit hallani akarunk, még mindig könnyebb elfogadni a rosszat, az elutasítást, mint tudatlanságban maradni és önmardosó kérdésekkel traktálni az agyunkat, vajon miért nincs válasz, vagy mi lett volna a válasz...Mit tettünk rosszul, hol rontottuk el...
Nincs veszélyesebb a félelemnél. Tönkre tehet mindent. Ezt csak most kezdem megtanulni. Minden, amit félelemből teszek/vagy nem teszek, sokkal károsabb, mintha megtenném a rosszat, de okulnék a hibámból.
Én úgy vélem, hogy ha biztos vagyok valamiben, azt nem félek kimondani. Ha viszont bizonytalan vagyok, akkor addig megyek el, amíg biztossá nem válok afelől.

Vágyak...

"Ez idáig hittem abban, hogy jön valaki, és felitatja lelkemről a könnyeket. Immár azzal is beérném, ha kapnék egy átkozott zsebkendőt. Így adod alább, mindig alább, amíg élsz."

Sarah McLachlan - I Love You w/Lyrics

Mozart's Requiem-Lacrimosa (lyrics+translation)

vagyok...

Depreszziós vagyok, mint egy ló. Vagy nem is tudom.
Kb az van, hogy vagy annyira végzetesen normális vagyok, hogy az már perifériára taszító, vagy...-és ez a lehetőség ma fordult meg a fejemben- vagy pont, hogy mindenki más normális én meg vagyok a hibás droid. Nem tudom eldönteni melyik feltevés helytálló. ááááááááááááááááááááááááááááááá!!!
Gondok vannak, az az egy biztos.

Képzelt riport - Nem akarom látni

Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Bach - Cello Suite No. 1 in G Major BWV1007 - Mov. 1-3/6

Legkedvencebb kedvenc kiscsillagok :-))

Tabáni-Ments meg
http://www.youtube.com/watch?v=3CB_htVejP0

Király Viktor-Hull az elsárgult levél
http://www.youtube.com/watch?v=zm1k1hFHXs8

Nkuya Sonia -Ha legközelebb látlak
http://www.youtube.com/watch?v=8_00ptY54LU

Nguyen Thanh Hien -A fák is siratják
http://www.youtube.com/watch?v=aoFkypvOaF8&feature=related

Caramel- A dal nem hagy el
http://www.youtube.com/watch?v=htFnvHnUkTo

Tabáni István- Még nem veszíthetek
http://www.youtube.com/watch?v=iK-Fkfr9f7c&feature=related

TABÁNI ISTVÁN VÁSÁRY ANDRÉ- BARCELONA
http://www.youtube.com/watch?v=7cUJeMWoCsk

Valami hiányzik...

Nem találom rá a szavakat. Lehet, hogy nem is tudom mi az, ami hiányzik. Csak égető szükségem van valamire, ami visszavezet önmagamhoz, mert azt hiszem el vagyok veszve kcsit...



Thomas Newman-Whisper of a thrill
http://www.youtube.com/watch?v=N_JwzNO2AsE

Taktika

Taktikára mindig szüksége van egy nőnek...
Fura belegondolni, hogy tényleg csak egy nőnek van szüksége egész eszköztárakra, ha egy pasit meg akar fogni. Ott van a megjelenés. Smink, haj, ruha, parfüm...órákat készülődünk, mire azt mondjuk "hááát...asszem így már talán kinézek valahogy" És akkor nem elég megjelenni, de tudni is kell mit illik és hogyan kell csinálni.
Mi nők megszenvedünk azért, hogy részt vehessünk a versenyben. Mert ez az egész egy verseny. Nem hiszem, hogy a férfiak tették volna azzá, sokkal inkább mi nők, ezért is szenvedünk annyit, hogy célba érjünk a verseny során. Ha minden klappol kívülről (smink, haj és a többiek) akkor már csak fel kell vennünk az álarcunkat és játszani a szerepet, amit épp kitalálunk magunknak, vagy amibe belekényszerülünk. De mi van akkor, ha valaki nem hajlandó trükkökhöz folyamodni csak azért, hogy sikeres legyen? Mi van, ha valaki nem hajlandó beállni a sorba és részt venni a nagy színjátékban? Mi van, ha valaki egy szál maga, álarc és mindenféle fortély nélkül szeretne érvényesülni?
Az az igazság, hogy erre nem sok példa van, mert úgy tapasztalom, hogy az esetek 80-85%-ban a nők beállnak szépen a sorba és játsszák a szerepet. És ezzel rontjuk el a férfiakat. Nem tanulnak meg küzdeni egy nőért sem, mert a versenyben a nők vesznek részt, ők harcolna egymásért, ők állnak a sorban. A férfi dolga csupán annyi, hogy kiválasztja a leginkább jobban szereplőt és azt, akin nincs álarc még csak észre sem veszi, mert azért viszont már neki kéne küzdenie, hogy őt észrevegye az az egy.
Vajon tényleg így a helyes? Vajon tényleg helyes, ha az emberek megelégszenek az átlagossal? Nem az volt a természetes,a mi régen volt, hogy a férfi volt a vadász és a nő a vad, akit le kellett vadászni? Mert ma az a helyzet, hogy a nőknek már csali sem nagyon kell...
Sosem könnyű kilógni a sorból, de talán érdemes. Vagy tényleg igaz, amit Shakespear mondd: "Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő: fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár életében.."

Diploma

Végre megszereztem a diplomám!!

Ejjha, nem hittem, hogy mondok én egyszer ilyet :-) Pedig ronda,lusta disznó vagyok.

Direction

De mégis merre van az én utam??




ha ez ilyen könnyű lenne...

Utolsó csepp...

Massive Attack- Teardrop
http://www.youtube.com/watch?v=xkmIbTgblVY

Egy ideig csak gyűjtögetjük, gyűjtögetjük a sérelmeinket, mert reménykedünk, hogy majd tovaszáll egy jobb pillanatunkban, mint ha meg sem történtek volna, de közben a lelkünk mélyén ott szunnyadnak és egyre jobban erőt gyűjtenek a végső kitöréshez.
Még nem telt be a pohár, de már közel jár a véghez. Már pattanásig feszül ilyenkor minden bennem és alig várom, hogy megtaláljam a tökéletesen a helyzethez illő szavak, amiket csak úgy kiköpök a számon és remélem, hogy eltalálnak egy olyan pontot, amivel célhoz érek az illető lelkénél...mert nekem van igazam.
Borzasztóan utálom, hogy vannak olyan emberek, akiket úgy neveltek, hogy minden jó amit ők tesznek, mert ők csak szépek, okosak, intelligensek és hibátlanok lehetnek. És ezek az emberek, ha pofátlanok vagy megbántottak valamivel és te szembesíted a történtekkel, akkor fel sem fogja miért történik mindez. Hisz ő nem tett semmit. Mindig a másik a hülye...Ezek az emberek bosszantanak a leginkább, mert olyan vastag a bőr az arcukon, hogy minden lepattan róluk. És olyan süketek, hogy amit mond nekik az ember el sem jut a tudatukig. És ilyenkor az ember csak fulladozik belülről, mert próbál igazságot szolgáltatni, ráadásul nem is magának, hanem másért küzd és még a másik sem veszi észre, hogy mindez érte van és nem ellene.
És ilyenkor betegszik meg az ember, mert falakba ütközik mindenhol...
A tehetetlenségnél nincs is rosszabb.

Meghatározó pillanatok...

Mindig sikerül a véletlennek egy olyan dolgot sodornia az életembe, ami ha nem is az egész életemre, de biztos hogy annak egy rövid szakaszára hatással lesz.
Nálam ezt leggyakrabban egy film, egy jó zene, vagy vers idézheti elő. Tegnap egy film miatt mondtam hálát (nem, nem az Úrnak :-)hanem más vkinek) a bátyámnak.
Olyan filmet kaptam tőle, amitől érzelmileg úgy feltöltődtem, mint ha egy baziúj érzelmi aksit tettek volna belém, és nem is csak érzelmileg sikerült adnia ennek a filmnek, hanem hitből is, és itt nem a vallási hitre gondolok, hanem az álmainkban való hitre. Nekem sosem volt gondom, ha álmodozásról volt szó. Valahogy irreálisan és bosszantóan álmodozóra sikerültem, ami miatt néha teljesen kicsúszik a talaj a lábam alól (ez akkor van, ha a realitás világába szeretne vki visszahozni), viszont mégis vannak olyan álmaim amiről képes lennék lemondani, mert a körülöttem lévők kiölik belőlem az utolsó reményt is.
Például a legjobban arról szeretek álmodozni, hogy a filmekben lévő happy end nem csak a filmekben létezik, hanem a valóságban is. A legtöbb ember úgy gondolja tapasztalataim szerint, hogy ebben csak a túl romantikusok hisznek. Szerintem viszont ebben azok hisznek, akik tényleg elhiszik, hogy az életük lehet ugyanolyan szép, vagy szebb mint a filmben. A tegnapi film, amit a bátyámnak köszönhetően néztem meg is hasonló, másoknak talán irreálisnak tűnő happy enddel végződik. Én viszont miután megnéztem úgy éreztem, hogy "Igen. Van miért élni, mert rám is vár valahol egy ilyen igazi szerelem." Úgy éreztem, hogy akár én is írhattam volna ezt a történetet.
Szerintem ez a film azoknak szól leginkább, akik félnek az újtól, a jótól, akik félnek kockáztatni. Ha valami boldogságszagú, akkor az emberek hajlamosak meghátrálni, mert ott akkor akár mélyen belekeveredhetnek olyan érzelmi "csapdákba", ami megsebezheti őket.
Ez a film annyira őszinte és természetes. Én nem is tudom szavakba önteni az érzéseimet ezzel kapcsolatban. Szerintem érdemes megnézni. :-)

Before sunrise (I.rész)
http://www.imdb.com/title/tt0112471/

Before sunset (II. rész)
http://www.imdb.com/title/tt0381681/

Apró jövevény

"Születéskor a szemünk csukva, a szánk pedig nyitva van, majd egész életünket azzal töltjük, hogy megpróbáljuk korrigálni a természet ezen tévedését." :-)

Megérkezett 2010. szeptember 30-án a várvavárt kis jövevény, a mi kis Blankánk :-)

Ma már közel 3 hetes, 3,33 dkg, kisimult, jó nagyokat alvó, néha igazán anyukájához hasonló hisztiket levágó leányzó.

Néha még nem tudok elhinni, hogy tényleg itt van velünk, az életünkben. Néha arra ébredek, hogy az egész életemet csak álmodom, halált és születést nem vagyok képes felfogni, de akkor fel sír Ő. És akkor rájövök, hogy mekkora egy csoda ez a kis baba.
Mai napig nem vagyok képes felfogni hogyan képes egy igazi élet kifejlődni olyan kis helyen, mint egy pocak. És mi minden zajlik körülötte 9 hónapon át. Annyira érdekes ez az egész. Nem tudom elképzelni (mert ilyeneken szoktam morfondírozni), hogy mi alapján pont a méhben fejlődik ki a kis jövevény. Igen, igen...ha már egyszer ott ment be a dolog ami létrehozta, akkor bizonyára onnét is kell kijönnie annak, ami létrejött. De eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha mondjuk a hátunkon fejlődne ez a "teremtmény"? Vagy mi lenne, ha a fejünkön, fenekünkön, lábunkon? A legpraktikusabb hely akkor is a has ebből a szempontból. Mert végigjátszottam a fejemben, hogy bár néha így is mennyivel több az akadály az anya életében, de mi volna, ha tényleg a háton történne mindez? Akkor tényleg púp lenne az ember hátán :-)
Félretéve a viccet, mindig elámulok, hogy mennyire jól lettünk megalkotva mi élőlények. Mindenben milyen rendszer van.

Szóval örülök ennek a kis pocaklakónak, aki most befényezi a nővérem és a mi napjainkat is :-)

Kedd délután

Feist- So sorry
http://www.youtube.com/watch?v=wfEPvebGGJM

Épp, hogy csak elkezdődött a hét és én már meg akarok halnia a fáradtságtól, mert kb 4 napja kivételesen tanulok. Pff, jó vagyok :-D
Mindig ez van. Mikor a legaktívabban jönnek az ötleteim és végre tettre kész lennék, ha az álmaim megvalósításról van szó, akkor biztos, hogy mindig egy olyan másik dolog köt le, ami egyáltalán nem hagy időt kibontakozni a másik dolog miatt.
Épp szakdolgozatot írok fantasztikus gyorsasággal, ugyanis mivel mindnet csal halasztgattam a nyáron így most kaptam észbe, hogy "már csak egy hét van vissza, jujj, lehet neki kéne állni írni!" és hát neki is álltam, már egészen a finishben vagyok és most kezdtem el beparázni. Félek befejezni a dolgozatomat, sőt félek befejezni bármit! Ez a könyvekkel is így van. Hogyha már közeledek egy könyv- egy nagyon jó könyv- végéhez, akkor bepánikolok, hogy ennek lassan vége és akkor mi lesz én velem? És addig húzom-halasztom a befejezést, amíg csak lehet. Persze ebben a helyzetben ezt nem tehetem meg, mert itt már a húzás-halasztásért pénzt is beszednek az embertől, ráadásul nem is keveset, szóval illene most sem itt ülnöm, hanem folytatnom az írogatást, de hát mindjárt elalszom.
Ha nem akarok tanulni akkor vagy majdnem mindig meg akarok halni az álmosságtól, vagy hirtelen beteg leszek (lázas és efélék) vagy a szívem kezd furán verni. Hál'Isten már fejlődök, mert eddig csak az álmosság jelentkezett :-)
Úgyhogy le is dőlök pár percre, de aztán nekiveselkedek hamarosan megint a munkának, és mikor legközelebb jelentkezem, már friss diplomás hölgyként fogok írni, ihajj-csuhajj :-)

I'm writing my thesis and I really hate it...I'm always sleepy, or have headache or other illness. Funny :-) Im always suffering from a nonfiction something. I prefer dreaming awake about my wonderful future, my travelings and about my plans but Im already late with my thesis and have only 3 days left. Not dependably :-)
so im keep on writing and hopefully when I'll write next time I will be a graduated young lady :-)

Veletlenek....

Jeff Buckley> Hallelujah
http://www.youtube.com/watch?v=HKnxmkOAj88


Furcsa, hogy a veletlenek miket produkalnak nekunk az eletben. Az elozo bejegyzesemben Barcelonarol tettem ki egy kepet es nem hittem volna, hogy eppen innet irom majd a blogomat, Barcelonabol.
Idehozott a veletlen vagy a sorsom, nem is tudom, csak azt hogy nem szeretnek innet hazamenni, tetszik az ittlet, magaval ragadott a varos es mas is....
Nehez ezt igy elmeselni.
Itt valahogy otthon erzem magam. Fura, pedig epp most valt valora egy almom, felvettek Pestre, vegre borasznak tanulhatok, es megis...megis maradnek, ha ugy hozna az elet.
A hely ahol megszallunk nyaralas soran olyan amire mindig is vagytam. Hianyozni fognak az emberek, a hely pezsgo elete es ez az eletforma, ami itt jellemzo.
Sokat utaztam az elmult 1-2 evben, de semmi nem fogott meg annyira, mint Barcelona. Jobb, mint Roma, Parizs, Brusszel vagy akrmelyik mas hely ahol eddig megfordultam.
Tul szenvedelyes es tul hirtelen vagyok, amiert utolag mindig er is par pofon, de most akkor is igy erzek, es ez az erzes nagyon eros.

Aztan meglatjuk mit hoz majd a holnap ;-}

The Frames- Falling slowly
http://www.youtube.com/watch?v=jPXkSQIba1Y

Napi gondolat

"Ne másokat figyelj, hanem önmagadat. És hagyd, hogy ami belül van, felszínre bukkanjon, bármilyen kockázattal is jár. Nincs nagyobb kockázat az elfojtásnál."
(Osho)

http://www.youtube.com/watch?v=lbcWK007-Zg
Zero =- In the waitning line

Felpörögve!

Nyarat akarok, de nagyon!! Alig férek már a bőrömbe, nem bírok mit kezdeni magammal ebben a borzalmas időben. Hol esik, hol fúj, mindenhol monszun van és ez teljesen letör...Hát sosem lesz már igazi kánikula, igazi nyár? Mikor kezdődik végre a szezon? Végre letudtam az államvizsgát, pihenni még nem volt idő, mert mindig van valami, de már úgy mennék le a Balatonra dolgozni. Hiányzik a pörgés, az emberek, a hőség és a jövés-menés. Már ezerrel zakatol az agyam mi midnent szeretnék csinálni a nyáron, ha belefér a munkába és nem győzöm kivárni hogy végre mehessek. Lőjjenek le! :-D

Fura, hogy az idei nyár mennyire izgalomba hoz. Igazából nem kéne meglepődnöm, mert nem sok titok van abban miért is lesz izgalmas. Először ott a nővérem a kis König von Röhriggel a pocakjában, aki már nagyon aktív és ahogy előre látom Inge nekem is mozgalmassá teszi nekem is majd emiatt a nyaramat :-) Na meg szeptembertől Pestre szeretnék költözni és tiszta ideg vagyok hogy találok lakást, munkát...no meg ha nem lesz jó szezon a nyáron, akkor miből fizessek ki egy lakást...Szóval ilyenek aggasztanak, de persze nem negatív értelebben, mert ez mind szép és jó dolog csak már nem bírom kivárni őket :-)

Ha minden úgy alakulna, ahogy szeretném, akkor végig dolgozhatnám az egész nyarat jó időben, lenne elég pénzem Pestre meg nyaralásra is ha összejön. Huha, az már nemsokára itt is van. Nagyon nemsokára ajjajj...és még nincs szállás :-S De csak összehozom valahogy, csak az idő is kedvezzen nekünk mikor megyünk. Amúgy mindenki pipa rám, hogy folyton jövök megyek, "nem volt elég Hollandia, meg a kirándulsáok, ráadásul Párizs is mennyi streszt okozott, most még Barcelona miatt is idegeskedjünk?? nem mész el..." kb. ez volt, és még a mama nem is tudja, mert csak akkor lesz a nagy botrány. Megint levveszi a kezét rólam. De már annyiszor levette :-) Különben meg ez a sok utazás mind az 5 éves terv része, és mindenbe okkal vágtam-persze ezt senki sem érti, csak én, de legalább haladok a terv szerint és, ha midnen jól megy jövőre New York a célpont :-) csak ne jöjjön semmi közbe. Mamának így magyaráztam múltkor az utazgatás mániámat: "Mama! A világ azért ilyen hatalmas, hogy bejárjuk és nekem látnom kell minden szegletet. "

Misszió

Anyuval kedvenc közös programunk, hogy filmeket nézünk esténként, borozgatunk és jókat eszünk közben. A legjobb választás egy kosztümös, régi romantikus film szokott lenni, mint a Büszkeség és balítélet, amit képesek vagyunk többször is végignézni, pedig nem egy rövid, egy részes film :-) Mivel már minden lehetséges jó, kosztümös filmen végigrágtuk magunkat, ami itthon volt, így kerestünk valami mást, és mivel még azok a filmek is nagy kedvencek, amik vmi okos dolgot mondanak el, és lehet belőlük tanulni, ezért nekiálltunk megnézni A miszzió c. filmet. Imádtam...érdemes volna mindenkinek megnézni, főleg a mai hitoktatóknak, de én mindenki másnak is ajánlanám, mert gyönyörű és az ember lelke csak úgy száll egy ilyen film után. Mondtam is anyunak, hogyha a világ úgy működne, ahogy kéne minden nap sírva fakadnának az emberek örömükben.

Relaxation Meditation Nature Sounds:
http://www.youtube.com/watch?v=QQHuhcBznK0&feature=related

Itt az ajánló, és alább jöjjön egy idézet a filmből :-)
http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=5447&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_where=2


Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok
vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
de közülük legnagyobb a SZERETET.

Államvizsga

Mióta megérkeztem Hollandiából még nem is nagyon volt időm leülni és mesélni, milyen itthon.
Igazából már több, mint egy hónap telt el a megérkezésem óta és ezalatt nem sok érdekes történt velem. A legfontosabb és legnagyszerűbb, hogy május 31-én sikeresen leállamvizsgáztam. Többnyire erre a vizsgára készülgettem hébe-hóba, csak úgy Laurásan, nem túl odaadóan és nem kimerülésig, csak olyan apránként :-) hál Istennek sikerült még ennyi energia belefektetéssel is :-) Mikor elkezdtem az egyetemet azt hittem, hogy ez a nap sosem jön el az életemben, mert nem szeretek végig csinálni dolgokat, hamar beleunok mindenbe, de ez a 3 év mégis olyan hamar elrepült, néha nehézségekkel, de főként jó élményekkel és jó barátok társaságában, hogy végül eljutottam valahogy az államvizsgáig. Azóta csak vérzik a lelkem, hogy hát igazából ennyi volt, nincs többé ez a csoport együtt, lejártak az egyetemi éveink ezzel a pár emberrel és talán már sosem találkozunk úgy, hogy mind együtt leszünk.
Nem sok csoportban éreztem jól magam, igazából csak a gimis osztályomért és ezért a rekreációs-egészségfejlesztős csoportomért vagyok hálás, mert itt igazi emberekkel, jó barátokkal találkoztam. Közülük párukkal remélem még sokáig tartjuk a kapcsolatot majd :-)

ITTHON!!

Végre megérkeztem!

annyi balszerencse és megpróbáltatás után eljutottam ide, a várig, túl a manók városán...hahha. hát majdnem hogy ilyen volt a hazautunk :) Sok minden próbált nekünk keresztbe tenni, magunk sem hittük volna hogy ennyi minden összejátszik a haza jövetelünk ellen. Először a guesthouse, aztán otthoniak, repülőjegy, vegül még egy vulkán is kitört ami miatt vesztegeltünk egy napot Eindhovenben, de végül sok izgalom közepette repülőre szállhattunk egy napos csúszással és hál'Isten épségben landoltunk kis csúszással...és most ITTON vagyok, végre!! :) ez csodás érzés azért, még ha itthon vannak is gondok és még temérdek teendőm van, de a lényeg hogy mindenki itt van a közelemben
Itt ez a szám, amit nemrég egy barátom révén ismertem meg és direkt hazaérkezésre tartogattam. Eufórikus hangulatba estem akárhányszor csak hallgattam és akkor is, mikor a hazajövetelre gondoltam. Így minden érzésemet eltudja ez a szám mondani helyettem, hát jöjjön ....:)

John Butler Trio- Oceana
http://www.youtube.com/watch?v=5xZw9D9c18E

Bonjour Párizs!!!

Ellátogattunk Párizsba, a croissantok, borok, sajtok és szerelem városába :) következzék 4 nap termése képekben :)

Amelie- Comptine d´un autre été: l´après midi
http://www.youtube.com/watch?v=O8ACZ6IyyqM&feature=related

Most múlik pontosan...

...engedem hadd menjen...

The Beta Band-Too many troubles
http://www.youtube.com/watch?v=TPg_3a03T8Q



Ma elkezdődött a búcsúzás Hollandiától, az itteni élettől és azoktól akik részt vettek benne. Elkezdődött a szomorúság érzése...mikor végig fut az ember agyán, hogy mi minden történt vele (jók és rosszak egyaránt) és minél jobban közeledik a búcsú pillanata, annál inkább kezdi a dolgokat a pro és kontráknál, a pro oldalára írni :)
Legalább is én ez a fajta vagyok :)
Már csak 10 nap és indulok haza, Magyarországra.Nem voltam kint olyan sok időt, de annyira épp eleget, hogy beleszokjak egy kis közösségbe és az általunk kialakított közös életbe...ami persze más mint otthon, hiszen itt minket az egyedüllét, a "kiszolgáltatottság" verbuvált össze.
Ez nem egy igazán erasmusos valami itt kint, amibe mi csöppentünk, vagy az is lehet, hogy mi alakítottuk úgy, hogy ne olyan legyen. Lényeg, hogy volt egy állandó kis csapatunk itt, egy kis magyarokból álló négyes fogat, ami ma reggel, Szidi hazaköltözésével kezdte meg a széthullását...de ez így természetes. Vége a sulinak, mindenki más felé megy már. Ebben a 10 napban már mindenki a maga dolgával lesz elfoglalva, hazamenetellel, búcsúbulival...és kezdünk azokká visszaváltozni, akik azok voltunk, amikor kijöttünk. És lehet, hogy ezzel sincs semmi baj...nem tom...Én mindenesetre azt érzem,amit ilyenkor szoktam, mikor valami túl közel férkőzik a szívemhez és hirtelen kiszakad belőle...szomorú vagyok. És itt billen át minden a pro oldalára...:) pedig nem minden volt jó itt kint, és nem mindig. És már nagyon mennék haza, mert épp elég volt itt kint ez a majdnem 3 hónap, de akkor is fura visszatérni a régi kerékvágásba, a régi élethez. Lehet, csak azért érint meg ennyire a "vég", hazatérés gondolata...mert megijedtem. Itt önálló voltam-valamennyire, és más voltam, meg mások lettek a barátaim is...és lett egy kis "családom" is. És most nem si tudom miért akadtam ki ennyire...:) Nem tudom megmagyarázni.
Lényeg, hogy hiányozni fog a kis magyar fogatunk, ami tegnap ült utoljára össze így Maastrichtban

Hálásnak lenni...

...én a tegnapi napunkért az vagyok. Nagyon is. Igaz, igen csúnya időben, többnyire szakadó esőben és hideg szélben, de nagyon szép napunk volt. Persze én közben néhol pesszimistán, néhol optimistán de megjegyeztem, hogy ahol magyarok vannak ott csak jó idő lehet, és hihetetlen de valóban jó idő lett a nap végére :)
Életemben ilyen szép tengerpartot nem láttam, mint Hágában, sosem jártam ennyi virág között mint Keukenhof gardenban és sosem sétáltam és utaztam még ennyit egyetlen egy nap alatt :)
Az út Hágába 3 óra, utána pedig még 1,5 óra a tulipánokhoz, mindez hazafelé ugyanígy, közben a tengert is gyalog kerestük meg-ismét :), csak úgy mint Atómiumot-de legalább láttunk olyat, amit azok nem ,akik busszal mentek és közben kicsit meg is áztunk és meg is edződtünk :) szuper volt




Jason Mraz- Details in the fabric
http://www.youtube.com/watch?v=XdIw6tEjyEg

Talán a "jó" dolgok tesztek voltak, egyik-másik valószínűleg igencsak nehéz; a "rossz" dolgokat pedig ajándékba kaptuk, hogy segítsenek felnőni: problémákat azért, hogy megtanuljuk elkerülni őket, rossz szokásainkat, hogy változtassunk rajtuk, feltételeket, hogy elfogadjuk, leckéket, hogy megtanuljuk, dolgokat, hogy megváltoztassuk - mindezek lehetőségek arra, hogy megtaláljuk a bölcsességet, a boldogságot és az igazságot.
(Benjamin Hoff)

Út...

Mert ami az utazás értékét adja, a félelem... Távol hozzátartozóinktól, távol nyelvünktől, elvesztve minden támaszunkat, megfosztva minden álarcunktól..., teljesen saját magunk felszínén találjuk magunkat. De mivel az az érzésünk, hogy lelkünk beteg, szemünkben minden ember és minden dolog csodaként nyeri vissza értékét. Egy asszony, aki önfeledten táncol, egy függöny mögül kikémlelt, asztalon álló üveg: minden kép szimbólummá válik. És amennyire saját életünk benne van ebben a pillanatban, annyira látjuk az egész létet benne tükröződni.
Albert Camus

Kalandozász a dlágaszágosz Brugge-be

Coldplay- Reign of love
http://www.youtube.com/watch?v=D8r7JryOBbo


Jobb is néha, csak gondolni egyet és menni az orrunk után, különben, ha mindig másra várnánk, akkor lehet, hogy sehova se jutnánk...

Szidi és én ezen az elven vagyunk, ha utazásról van szó. Mivel mindenkinek más a fontos, mindenki más pénztárcával rendelkezik és mást látott, így abban maradtunk, hogy mi, akik még sosem jártunk Hollandiában, Belgiumban...mi nem várunk hogy bárki is rábólintson jön-e vagy nem. És eddig szerencsésen is tettük, hisz eddig mindig csodás időnk volt és csodás helyekre tévedtünk el...igaz, nem mindig egyből, vagy akár szánt szándékkal, de szerencsésen vetődtünk erre-arra :)

Most Brugge volt a cél, ami Belgium északi felében található és közel 3 órát vonatoztunk (tömegnyomorban, hisz hétvége volt és mindenki kirándult), hogy odaérjünk. Mikor már majdnem odaértünk Brugge-be, csak akkor hallottuk ki a nagy vonatos ricsajból, hogy magyarok ülnek mögöttünk. Én mindig úgy meglepődöm és megörülök, ha magyar hangot hallok boltban, vagy bárhol. Igaz, ez a társaság pont nem a legkedvesebb fajta volt, de attól még örültem, meg hát mit érdekelt akkor, hisz ahogy sétálni keztünk a turista hadak között Brugge-ben tök sokszor volt, hogy magyarokkal taliztunk össze. Vicces is volt, mert az ember azért nem számít rá, hogy magyarral találkozik, pont ott, pont akkor és én még épp fotóztam volna, mikor 4 szerelmes elállta a képet, amit készültem csinálni és már épp készültem volna mondani, hogy "Na pont itt kell ám nyalni-falni a másikat a fiataloknak..." és már épp kezdtem mondani, mikor megszólaltak magyarul :D Még jó, hogy sikerült befognom mielőtt több is kiszalad a számon...
Szóval Brugge...hát...az eddig meglátogatott városok közül a legszebb, legbarátságosabb és legfestőibb. Korábban azt terveztük, hogy ott maradunk egy napra, mert biztos nem lesz elég felfedezni egy ilyen várost és betelni a látvánnyal...hát jobban tettük volna. De sebaj, majd legközelebb :) Egyszer még úgy is vissza megyek oda.
Végül a hosszas utazás miatt csak 4-5 óránk volt megnézni mindent, amit érdemes. Szerintem sikerült is felkutatni,amit látni kellett, de persze el tudtam volna időzni itt-ott jobban :)

Álmodj, amit csak szeretnél...

Sander Bohlke- The weight of us
http://www.youtube.com/watch?v=7p4oFwDE3HE

Már nagyon kikívánkozott belőlem, hogy idézetekbe meneküljek a gondolataim elől, mert jó, ha néha a kérdéseinkre kapunk egy szép, kerek idézetet...És ma olyan mákos napom van,hogy több dologra is találtam egy szép kerek idézetet. :)


"- Gyertek el a peremig!
- Nem merünk. Félünk.
- Gyertek el a peremig!
- Nem merünk. Leesünk.
- Gyertek el a peremig!

És eljöttek.
És lelökte őket...Ők meg repültek!!!" :)

Guillaume Apollinaire



"Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!" Paulo Coelho

"A fénykép egy titokról készült titok. Minél többet mutat, annál kevesebbet árul el."
Diane Arbus


"Az élet sokféleképpen próbára tudja tenni az ember kitartását: vagy azzal, hogy nem történik semmi, vagy azzal, hogy minden egyszerre történik."
Paulo Coelho

Megtaláltam...

Thomas Newman- Whisper of a thrill
http://www.youtube.com/watch?v=N_JwzNO2AsE

Minden embernek, aki valaha volt, van vagy lesz, van egy dala. Ezt a dalt nem írta senki. Van dallama, van szövege. Nagyon kevesen jutnak odáig, hogy eléneklik a saját dalukat. A legtöbben attól félünk, hogy a hangunk nem elég jó hozzá, vagy a szöveg túl butuska, túl őszinte, netán túl fura. Így az emberek inkább megélik a dalukat.
(Neil Gaiman)

Szent Péter hegy, Kazamaták

Szent Péter hegy, Kazamaták




Vigyázz! Kész! Tűz! Bringára fel! :)

Második kirándulásunk a lányokkal...Nem mentünk nagyon messze a múltkori kirándulásunk helyszínétől, mert az ottani környezet annyira tetszett, hogy ugy döntöttünk maradunk "csodaországban" és kalandozunk tovább...
A környezet továbbra is lenyűgözött mindegyikőnket, lehet, hogy talán még jobban is mint a múltkor. Most is olyan részét kutattuk fel Maastrichtnak, ami olyan, mint ha külön kis világ lenne. A házak egészen másak, mint a megszokottak itt. Nyoma sem volt a Hollandos: nincs kerités, nincs függöny, nincs tökéletes kis minta kert mindenhol, ez más volt. Szép, csöndes, családos környékre tévedtünk ezúttal, mindenhol kis gyerekes anyukák, és mindenki a húsvétra készült :) Megint mondtuk mind, hogy itt el tudnánk éldegélni, kiegyeznénk egy itteni élettel. Aztán még tovább mentünk. Nem mondom, hogy mindenkit ennyire lenyűgöznének ezek a dolgok, mint minket, de az tény, hogy leesne az ember álla a természeten és a szineken, amik itt vannak. Annyi apróságra kapkodom ilyenkor a fejem, hogy nincs elég időm, hogy elrejtsem magamban ezeket az új élményeket. Kell 1-2 nap hozzá, hogy olyan helyre raktározzam el az élményeket, ahonnét elő tudom szedni máskor is, mert akkor, ott nincs idő átélni amit látunk...csak elképedünk mindenen. Percenként állunk meg fényképezni, bambulni ki ezt, ki azt, ami épp egyikünknek tetszett. Vagyis folyamat fékeztünk :)

Maastricht, belvárosi nyalánkságok

Rejtett kis kávézók...



Van egy könyves bolt Maastrichtban, ami egy templom belsejébe épült...Nem akartam hinni a fülemnek, így megkerestem :)



Továbbá van nekünk heti kétszer (szerda-kisebb, péntek-nagyobb) piacunk, ahol lehetetlen körülnézni 2-3 óra alatt. Nekem első alkalmommal minden miatt leesett az állam :) Akkor a tengeri herkentyű piac rész, hogy csak na, a méteráruról meg ne is beszéljünk...Mindenből van rengeteg! A zöldséges standon pedig 2 konkurencia viaskodik egymás ellen és hogy megnyerjék a vásárlókat olyan akciójuk van, hogy 5 eurot fizetsz és kapszérte egy zacskó gyümölcsöt/zöldséget,de az akkora zacsi, hogy egy hét nem elég megenni mindent belőle...És ezt úgy reklámozzák, hogy versenyszerűen túlorditják egymást :D Egyszer felveszem mikronra, hogy megmutathassam az otthoi kereskedőknek, így kell ezt csinálni :)