Félni...

"A veszélyben mindig van vonzás és igézet is. Mikor a sors valamilyen formában közvetlenül személyiségünkhöz fordul, mintegy néven szólít meg, a szorongás és a félelem alján mindig sugárzik egyfajta vonzás, mert az nem csak élni akar, mindenáron, nem, az ember teljesen meg akarja ismerni és el akarja fogadni sorsát, mindenáron, még a veszély és pusztulás árán is."

Márai Sándor

Már egy ideje észrevettem, hogy különös vonzalmat érzek a veszélyes, tiltott dolgok iránt. De szerintem sokan vannak ezzel így rajtam kívül, szóval nem fogom fel holmi "hibás génként".
De miért van az, hogy az embereket izgatja az, ami félelmet vált ki belőle?
Sokszor hallani, hogy a szeretet és gyűlölet közt igen kicsi a különbség ezért gyakran össze is téveszthetők, és a félelemmel is valahogy így lehet...


Nagyon sokat szoktam filózni erről-arról, főleg a félelmeimről (és abból elég sok van) és mindig megtorpanok egy pontnál, hogy "na de héé, ne filózgass ilyeneken! agykontrollt végeztél már többször is és tudod, hogy mi a vonzás törvénye...! amire gondolsz, annak életet adsz" hát igen...az agykontroll. Használom és működni is szokott, de nálam a vonzás törvénye mindig csak negatív irányba szokott elsülni.
Miért is???
Mert a drámát szeretem, ahogy azt már korábban is igen jól megfigyelte nálam egy barátnőm.
Szeretem, ha jó dolgok történnek velem és boldog is tudok lenni néha, de ott szunnyad bennem szinte mindig a "Mi lenne ha/ Mi lett volna, ha?" és valamiért érdekesebbnek tűnik ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert izgalmasabb, eseménydúsabb...

Például metróra várva kedvenc időtöltésem elképzelni, hogy mikor megjelenik a "Vigyázat szerelvény érkezik..." felirat, akkor ha gyors beugranék a sinekre, vajon lenne-e elég időm kimászni vagy tudnék-e úgy lehasalni, hogy a szerelvény ne okozzon bennem károkat. Vagy például a már jól ismert Kontroll című filmből az a jelenet is gyakran lejátszódik a fejemben, hogy végig tudnám-e futni a távot állomás és állomás között úgy, hogy még a metró érkezése előtt odaérek-e. Na meg, hogy mi történne, ha vki hátulról meglökne pont mikor jön a metró...vajon kisegítene-e vki vagy mi történne velem?

De visszakanyarodva a félelemhez...Miért van az, hogy borzasztóan félünk attól, hogy megtörténjen az elképzelhetetlen és megerőszakoljanak, és miközben ettől félünk mégis 1001szer eljátszunk a gondolattal sőt, megadjuk a lehetőséget a hajnali egyedüli sétákkal rossz környéken stb? Vagy félünk és igyekezzük elkerülni a rossz fazonú emberek tekintetét mégis, ha odatéved egy ilyenhez a szemünk nem bírjuk elkapni, hanem vissza-vissza lesünk, hogy "na, na, igazam lesz? tényleg az az őrület van a szemében, amit hiszek?"

Lehet csak én csinálom ezeket (bár erősen kétlem,hogy így lenne). Azt tudom csak, hogy számomra a félelem létszükséglet, bármi nevetséges is ezt kimondani. Mindig ott volt az életemben és mindig is ott lesz, mert az élet mozgatórugója.

Mindenesetre ma edzésen, mikor azt kérdeztem az egyik oktatótól, hogy mindig készülni, mindig résen lenni nem lehetőség-e arra, hogy bevonzzuk a dolgokat, arra ő azt mondta, hogy "Nem a harcos választja a sorsát, hanem a sors választja a harcosát" (azt hiszem így volt...) lényeg, hogy emi el van rendelve az úgy is lesz és, hogy nem véletlen, hogy elkezdtem járni erre a női önvédelmi oktatásra. És mikor ezt mondta életemben először úgy éreztem megáll bennem az ütőér és levert a víz. Olyan jövőbelátó tekintettel mondta ezt, hogy akkor összezuhant bennem az élet egy pillanatra. Mikor hazaértem és lementem kutyát sétáltatni igyekeztem végiggondolni és megérteni mi is van és arra jutottam, jobb félni mint megijedni. Ez az első, amit meg kell tanuljak. És ez sem kevés!

De sikerült nagy álmosságomban elfelejteni mit is szerettem volna itt igazán kifejtegetni, úgyhogy hamarosan frissítem ezt a bejegyzésem :-)
Nah, azért itt van némi összeszedett magyarázat a félelemmel kapcs-ban a jóöreg Wikitől.

http://www.youtube.com/watch?v=Y1HhslMnU1A

Félelem

(A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából)

A félelem egy lehangoló érzés, amit egy általunk észlelt fenyegetés kelt bennünk. Egy alapvető mechanizmus, válasz egy bizonyos ingerre, mint például a fájdalom vagy veszély. Egyes pszichológusok, mint például John B. Watson, Robert Plutchik és Paul Ekman úgy vélik, hogy a félelem alap- vagy öröklött érzelmek közé tartozik. Ez a csoport magában foglal olyan érzelmeket, mint az öröm, a szomorúság és a harag. A félelmet meg kell különböztetni a hozzá kapcsolódó érzelmi szorongás állapotától, ami általában bármilyen külső fenyegetés nélkül lép fel. Továbbá a félelem kapcsolatban van a menekülési és az elkerülési viselkedéssel, míg a szorongás a veszélyek eredménye, melyeket kontrollálhatatlannak és elkerülhetetlennek érzékelünk.
Érdemes megjegyezni, hogy a félelem szinte mindig jövőbeli eseményekhez kapcsolódik, mint például egy folyamatosan romló helyzet vagy egy szituáció folytatása, ami elfogadhatatlan. A félelem lehet egy azonnali reakció is arra, hogy valami jelenleg történik.

Meghatározás és jellemzői

Charles Darwin Az érzelmek kifejezéséről embernél és állatoknál c. könyvében egy élénk meghatározást ad a félelemre: „A félelmet gyakran csodálkozás előzi meg, és hasonló is hozzá, hiszen mindkettő a látás és a hallás azonnali aktivizálásához vezet. Mindkét esetben a szem és a száj is szélesre nyitott, a szemöldökök pedig megemelkednek. A rémült ember először szoborként áll, mozdulatlanul és lélegzetvisszafojtva, vagy ösztönösen leguggol, mintha a menekülési lehetőséget mérné fel. A szív gyorsan és erőteljesen ver, úgy, hogy nekiütődik a bordáknak… Azt, hogy a bőr sokkal inkább az erős félelem hatása alatt áll, azon a csodálatos módon látjuk, hogy a veríték azonnal kiválik belőle… A szőrszálak a bőrön egyenesen állnak, és a felületi izmok reszketnek. A szív zavart mozgásával együtt a levegővétel felgyorsul. A nyálmirigyek hiányosan működnek, a száj kiszárad, és gyakran tátott és elnémult.”^[2]
A félelem leggyakoribb jellemzői a következők:

• gyors szívverés
• emelkedett vérnyomás
• megfeszült izmok
• kiélezett vagy átirányított érzékek
• a pupilla kitágulása (hogy több fényt engedjen be)
• fokozott izzadás

A félelem arckifejezése alatt értjük a szemek tágra nyitását (látni akarjuk, mi fog történni), a pupillák kitágítását (hogy több fény érkezzen be), a felső ajak megemelkedését, a szemöldökök együtt történő húzódását és az ajkak horizontális irányú feszülését. A félelem élettani hatásai értetőbbek lehetnek a szimpatikus idegrendszer válaszai által (harcolj-vagy-menekülj), összehasonlítva a paraszimpatikus válasszal, ami egy sokkal nyugodtabb állapot. A fizikai mozgáshoz használt izmok megfeszítettek és oxigénnel telítettek, a harcolj-vagy-menekülj fizikai válaszra felkészülve. A vér a zsigerekből kipréselődve a test többi részébe szállítódik oxigénnel, tápanyagokkal és hővel, ezért következik be a verítékezés a test hűtésére. Ha az inger sokkoló vagy váratlan, egy általános reakció jön létre, ami megvédi a sérülékeny részeket, elsősorban az arcot és a fejet. Amikor váratlanul egy féleleminger lép fel, a félelem áldozata valószínűleg képes ugrani vagy gyorsan elindulni. Szívverése felgyorsulhat.

Fajtái

A félelmet két nagy csoportba lehet sorolni: külső és belső félelem.

• A külső félelmet rajtunk kívülálló dolog okozza, aminél erős a motivációnk, hogy elkerüljük, például: pókoktól való félelem.
• A belső félelem egy rajtunk kívülálló dolog, amihez negatív érzelmet társítunk, például: alacsony önbecsülés okozta félelem.