Tükröm, tükröm...

"A szem rejti a világ minden hatalmát, barátom, egy szem néha hasznosabb, mint a tulajdonosa."

A szemek beszélnek. Talán jobban és érthetőbben, mint a szavak.
Számomra sokkal hitelesebb és hihetőbb egy tekintet által közvetített üzenet, mint ha azt mondjuk mondanék nekem. Persze lehet másból is levonni következtetéseket, mint pl-ul a gesztikuláció, távolságtartás, de nekem a tekintet a legfontosabb.
Lassan már kezdem azt érezni, hogy a kommunikáció felesleges sok esetben, főleg azért, mert kevésbé őszinte, meg azt már az elménk irányítja. De ezeket a néma, legtöbbször tudattalan jelzéseket vizsont az érzéseink/érzelmeink generálják.

Most, hogy sokat utazgatok itt Pesten és a tanácsokkal ellentétben, hogy ne nagyon bámuljak senkit sem a metrón, vonaton stb-in, mert azt nem szeretik, így elgondolkodtam a szemszínnel kapcsolatos hiedelmeken miszerint:

- kék szem: ravasz, sunyi, kiszámíthatatlan, csalfa, veszélyes...és hasonló kedves jelzőket kapja, míg

- zöld szem: sejtelmes, vad, kiismerhetetlen stb...kb hasonló jelzőket kap, mint az előző (véleményem szerint meg a zöld szeműek egyszerűen csak másfelé járnak, csak nem itt a halandók között. nekem a zöld szemű tekintetek üresek-> ez lehet erős általánosítás,de nekem akkort is ez a véleményem :-))

- végül a barna szem: (személyes kedvencem és gyenge pontom) Na, hát a barna szemű egyedek vannak a legtöbben. Kedves, simogató, hívogató, meleg, barátságos és nyílt-őszinte tekintetük van

.

A három közül a barna szem a leghívogatóbb és legmegnyerőbb számomra.
Zöld szemmel kapcsolatban nem igen tudok nyilatkozni, mert nem igen akadnak zöld szemű közeli barátaim, főként azért, mert szeretem a szemkontaktust és vhogy a zöld szem az engem üt, taszít. Legalább is nem nagyon megnyerő és őszinte számomra. A barna, hm...olvadok tőle, annyira mély, olyan bársonyos, hogy szinte símogatnak a barna szemek (persze ott is vannak kivételek), de a kék szem...valamiért úgy alakult, hogy igyekeztem mindig távol maradni a kék szeműektől. Múltkor elgondolkodtam azon, hogy mi nem tetszik a kék szemben: (és itt az elég intenzív kékről beszélek)
Nekem az ő szemük olyan, akár a tenger, vagy óceán vize. Már pedig a tenger és óceánról a legtöbb embernek a 'kiszámíthatatlan, vad, veszélyes, őrjöngő jelzők jutnak eszébe'. Ezek nem a legvonzóbb jelzők. De, hogy teljesen konkrétan fogalmazzak, engem a kék szem megijeszt, mert olyan szúrós, olyan "tiszta", hogy az az érzésem van mindig, hogy belelátnak a vesémbe, a lelkembe. Olvasnak a gondolataimban és valljuk meg őszintén ez annyira nem jó érzés :-) Egy viszont biztos, hogy míg a barna szem szerintem nyitott könyv az emberek számára, addig a kék egy rejtettírással írt könyv, csupa rejtély és misztérium.

Nos úgy esett, hogy felfigyeltem egy ilyen "rejtettírású könyvre". Úgy magával ragadt a vadság, az izgalom, ami a szemében van, hogy kíváncsivá tett, pedig már rég nem érzetem kíváncsiságot senki iránt. Meg akarom tanulni kiismerni a tekintetét, olvasni a történetét, ami a szemében van, mert az övé az valami hihetetlenül beszédes, és nagyon érdekesnek tűnik. Úgy vonz a tekintete, akár csak a mágnes. Néha észre sem veszem magam és rajta függök a tekintetén mégsem vagyok képes kiolvasni belőle semmit, pedig valamit mond, érzem...Néha félelemmel tölt el, mikor egyenesen belenéz a szemembe, és mégsem kapom el a tekintetem, pedig elszoktam mikor félek. Nála ott marad...

Végül itt egy jó tanács, amit sok férfi figyelmébe ajánlanék, mert elfelejtették egy ideje a nőkben a nőt látni:

"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát,a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van."

(Müller Péter)