2011. február 7., hétfő

Becsapós...



Az ember azt hinné, hogy ha sok ember veszi körül, akkor nem lehet egyedül....de ez nem igaz. Sokan mondják, hogy létezik társas magány. Hiába jöttem a fővárosba, Budapestre...hiába nyüzsög körül sok ember és a sok barátom. Hiába vesz körül sok-sok csoporttársam...nem érdekes. Ez mind nem érdekes.
Mikor jöttem hazafelé azon tűnődtem, hogy voltam én már sokkal elhagyatottabb is, volt, hogy teljesen egyedül töltöttem a napjaimat mégsem éreztem magam annyira egyedül, mint most, hogy feljöttem a nagy és új forgatagba, Budapestre. Azt hittem, hogy egyedül leszek, mint a kisujjam és, hogy megijeszt majd a nagy nyüzsgés. Ehhez képest hamar ráálltam a tempóra, nem zavar már a sok infó, amit a sokféle ember áraszt magából és még csak egyedül sem vagyok, mert minden estére vagy délutánra programom van már a barátaimmal...mégis magányosabb vagyok, mint valaha. Beszélnek hozzám a barátaim, nevetgélünk, de belül meg sírhatnékom van, hogy nincs senkim sem igazán, egyedül tengődöm az igazi érzéseimmel és a szomorúságommal.Olyan ambivalensen viselkedem. Kívülre azt mutatom, hogy minden oké, tök cool (de hozzá kell tegyem, hogy részben tényleg cool a helyzet, hisz ezt akartam: fent vagyok, a magam ura vagyok), de belül meg az van, hogy csalódott vagyok és félek is. Nem akarok elveszni ebben a nagyvárosban, mert ide azért jöttem, hogy rátaláljak önmagamra és végre kezdjem felfedezni a bennem rejlő lehetőségeket, mert tudom, hogy vannak. Tudom, hogy sokat kell változzak, mert nem vagyok önmagam, mert az igazi énem jó mélyen el van zárva még előlem is. Talán épp ezért érzem magam magányosnak, talán épp ezért van az, hogy hiába vannak ott a barátaim mégis egyedül vagyok. Kicsit mazoistán hangzik, de talán azért kell elszenvedjem ezt a társas magányt, mert az igazi énem nem tud felszínre törni míg mindig társaságot keresek, míg másoktól várom az erőt, vagy a változást. Lehet, hogy egyes egyedül kell maradjak, hogy meghalljam a saját hangomat...de ez olyan nehéz. Türelmetlen vagyok félek, hogy míg magamra várok, addig másokról lemaradok.

1 megjegyzés:

  1. "A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat.

    A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik - a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed - ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled... de nincs ott. A magány a másik hiánya.

    Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged." Osho nyomán..

    VálaszTörlés

Magamról

Budapest, Pest-megye, Hungary
Hello! My name is Laura Hedda Farkas. I was born in Pecs in 05.10.1987. I was doing my studies at the University of Pecs as a recreator and healthpromoter and now I am going to start my second university at Budapest as a winemaker, juppyjeah. I love travelling, eating, singing, watcing good moovies, walking with my little doggy, enjoying the life as musch as I can and I love my familly and my friends. Since I spend 3 month in the Netherlands with Erasmus I feel that the world is getting open to me, it was a good chance to earn some experience etc... Well, enjoy my writings! Bye Haho! Laura vagyok. Iden vegeztem Pecsett egeszsegfejleszto sakiranyon. Diplomaszerzesem elotti harom honapot Hollnadiaban toltottem kint Erasmussal, ami ota ugy erzem kinyyilt a vilag elottem. Most pedig masodik diplomamat kezdem Budapesten kerteszeti szakon borasz szakosodassal. Imadok utazni, zenethallgatni, baratokkal lenni, kutyammal eszetlenkedni stb. Sok mindent szeretek, lenyeg h ne kelljen unatkozni. Blogomban irok mindenrol, fokent olyanokrol amik mely benyomast tettek ram. Remelem elvezni fogjatok az olvasast!