Hát nem megy...
Utálatos egy nap a mai, ugyanis ma végre elkezdtem egy diétát, amire már rég rá kellett volna szánjam magam. Ez egy olyan diéta, ami csak 5 nap, többnyire nem az éhezésről szól, inkább a tisztításról, méregtelenítésről, amire szintén nagy szüksége van már az egész testemnek (lelkemnek is). Ami az egészben a bosszantó az az, hogy 4 nap meg sem kottyanna, de ahhoz túl kell esni az elsőn, ami ugye ma kezdtem és amibe ma délben bele is tört a fejszém egyből.
Most akarat gyengének érzem magam :'-( Valószínű, hogy az is vagyok, mert erre a diétára égető szükségem lenne, mert össze-vissza eszek minden szemetet és ez már igen csak kiütközik a rügyes képemen és hát...itt-ott meglátszik a határtalan evészet. Na de az első nap a feneketlen gyomromat úgy megleckéztetni, hogy csak inni szabad?? tegnap már elkezdtem félni az egésztől, hogy bírni fogom-e és ilyenek, meg imádkoztam h senki ne főzzön jó féléket...erre elkezdtem a viz-napot, már a reggel azzal kezdődött, hogy megkísértett egy tábla csoki (az is csak azért, mert elfelejtettem minek szenteltem a napot) de sikeresen ellenálltam. Délben már nem is a kísértéssel volt a baj, hanem az éhség okozta szédüléssel,...és akkor csak, hogy betetőzhessen a baj, ami készült lesuhintani a diétámra...na mi volt az? Hát az elvetemült mamám nem lángost sütött és már nagyban telefonál,h kész és még meleg és finom?? Hát azt hittem felrobbanok a méregtől...de még itt is nagyjából tartottam magam. Aztán bementem a konyhába és megláttam az avokádókrémet...yumm yumm...hát ott vesztettem el a fejem és a fél napos koplalás átcsapott az életben maradásért folytatott zabálásba. Mit össze nem termeltem pár perc alatt...te jó ég.
Most szégyenben ég a fejem, lelkiismeretfurdallásom van, hogy mindenki mire nem képes csak, hogy szebb és egészségesebb legyen én meg fél nap koplalás után elvesztem a csatát...és akkor az villant fel a fejemben: "A cél szentesíti az eszközt!" Vagyis esetemben a célnak (=egészség,szép bőr,fogyás) szentesíteni kellett volna az eszközt (=kizárólag!! folyadék bevitel egy teljes napon át).
Szóval SZUMMA: nem eléggé fontos a cél, ha még ennyire kis megpróbáltatásra sem vagyok képes...SZUMMA: nem érdekel az sem hogy magamnak vagy esetleg másoknak tessek...SZUMMA: én nem vagyok normális...akkor mégis mit akarok, ha nem ezt elsősorban??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése