Massive Attack- Teardrop
http://www.youtube.com/watch?v=xkmIbTgblVY
Egy ideig csak gyűjtögetjük, gyűjtögetjük a sérelmeinket, mert reménykedünk, hogy majd tovaszáll egy jobb pillanatunkban, mint ha meg sem történtek volna, de közben a lelkünk mélyén ott szunnyadnak és egyre jobban erőt gyűjtenek a végső kitöréshez.
Még nem telt be a pohár, de már közel jár a véghez. Már pattanásig feszül ilyenkor minden bennem és alig várom, hogy megtaláljam a tökéletesen a helyzethez illő szavak, amiket csak úgy kiköpök a számon és remélem, hogy eltalálnak egy olyan pontot, amivel célhoz érek az illető lelkénél...mert nekem van igazam.
Borzasztóan utálom, hogy vannak olyan emberek, akiket úgy neveltek, hogy minden jó amit ők tesznek, mert ők csak szépek, okosak, intelligensek és hibátlanok lehetnek. És ezek az emberek, ha pofátlanok vagy megbántottak valamivel és te szembesíted a történtekkel, akkor fel sem fogja miért történik mindez. Hisz ő nem tett semmit. Mindig a másik a hülye...Ezek az emberek bosszantanak a leginkább, mert olyan vastag a bőr az arcukon, hogy minden lepattan róluk. És olyan süketek, hogy amit mond nekik az ember el sem jut a tudatukig. És ilyenkor az ember csak fulladozik belülről, mert próbál igazságot szolgáltatni, ráadásul nem is magának, hanem másért küzd és még a másik sem veszi észre, hogy mindez érte van és nem ellene.
És ilyenkor betegszik meg az ember, mert falakba ütközik mindenhol...
A tehetetlenségnél nincs is rosszabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése