De vajon mekkora a tisztes távolság két ember között?
Nem tudni...ugyanis ez egy igen szubjektív kérdés...és sok mindentől függ...
Többek között attól, hogy az ember mire hallgat, a szívére vagy az eszére, mert mindkettő mást szokott tanácsolni.
Míg az ész logikusabb és azt mondja, csak szépen, óvatosan közelíts, addig a szív hirtelen, érzelmeken alapuló döntéseket kész hozni. Hajlamos lépés helyett ugrásra késztetni az embert.
De honnét lehet tudni mikor, milyen helyzetben melyikre kéne hallgatnunki?
Ki tud jól dönteni? Az, aki mindig csak az eszére hallgat és talán a bölcs utat, vagyis lassú víz partot mos alapon óvatosságra int minket és arra, hogy lépésről lépésre haladjunk, addig a szívünk lehet, hogy azt mondja "Hülye vagy, ha kivárni próbálod a dolgokat, mert a pillanatnak kell és lehet csak élni, mert ha elillan, akkor kitudja mikor lesz rá mégegyszer alkalmad...tehát ugorj! Ugorj fejest, ugorj előre és ne méricskéld mi lenne a helyes...az elvárt tempó...csak a te tempódra halggass, mert azt a szíved diktálja és az sohasem téved..."
De tényleg nem téved? És ha téved, akkor inkább megpróbálnám kímélni a szívem egy talán csalódással járó akármitől, mintsem lehetőséget adnék neki, hogy meghozza talán élete első és igaz lépését?
Csak a félelem...mindig csak a félelem az, ami határt szab az életben...de ha mindig félünk akkor sosem látjuk meg az élet igaz oldalát.
Úgyhjogy mindig készen kell álnunk az ugrásra! mert lehet, hogy valaki megelőz minket a lassú menetelés közben és akkor bánhatjuk, hogy méricskéltünk...
Az írásod IGEN,a címet nem értem.
VálaszTörlés:)
Örülök, hogy tetszik! :-) A cím azért Tisztes távolság, mert az volt a fő kérdésem, amit feszegettem magamban, hogy mekkora az a lépés, amit meg lehet, meg kell tenni valaki irányába úgy, hogy ne sértsem a túl intim szféráját, de az is egyértelművé váljon a másik számára, hogy ez nem egy baráti közeledés. Ezért a Tisztes távolság a cím...Ez ugrott be mikor egyből, szóval leginkább csak érzelem alapján döntöttem mellette.
VálaszTörlés