Cukrász leszek .?!

Még tini voltam, mikor valamilyen okból kifolyólag a fejembe fészkelte magát a gondolat,hogy nekem egyszer lesz egy kis kávázóm,vagy affélém. Gondolatban sokat játszadoztam a hely berendezésével, marketing tervével, hogy milyen zenék fognak szólni,sőt ütős kis nevet is kitaláltam neki,amit nem mondtam el senkinek a családomon kívül,még a legjobb barátaimnak sem, mert annyira hittem benne mélyen magamban, hogy egyszer valóra válik az álmom és a nevet ezért kell magamban tartanom.De aztán egyetemre mentem,mint a testvéreim, hogy én is diplomát szerezzek és egy jó ajánlólevelet az élethez, egy jó munkához. Elindultam az egészségügy felé, aztán ott is tervezgettem mára nővéremmel karon öltve magamnak fényes jövőt,akkor már azon a vonalon. De a diploma megszerzése után nem volt kedvem dolgozni még, és inkább tanultam még. Aztán meg mikor pályázni kezdtem,akkor meg szimplán nem vettek fel sehova. Így munkanélküli lettem és éltem boldogan,mígnem a munkaügyi központ kiírta azt a tanfolyamot,amire nem is számítottam: a cukrász képzést :-) tudtam,ha bejutok a sok jelentkező közül,akkor ez az utam,amit tiniként magamnak szántam. Jobban izgultam,mint a diploma védésnél...de felvettek és szeptember óta tanulom a szakmát, amiből már a második hónapomat töltöm Budapesten gyakorlaton egy neves cukrászdában. Sosem szerettem a kis kihívásokat, így mikor gyakorlati helyet kellett keresnem,én fogtam magam, beírtam hogy Budapest legjobb 10 cukrászdája, a google adta a listát egy cikkben,és már mentek is a levelek. És a válaszra sem kellett sokáig várni, próbanapra és interjúra vártak a mostani munkahelyemre. Az első hét után fel akartam mondani. Nem azért,mert kényeskedtem,se nem azért mert fizikailag megterhelőbb volt,mint hittem, hanem mert a társaság a lelem mindennap egy kicsit kicsinyíteni igyekezett, érzelmileg kifacsartnak éreztem magam. A második hétre már olyan gyomor idegem volt a munkába járástól, hogy 2 hétig olyan hasmenésem volt,hogy akkor már azon is aggódhattam,hogy időben hazaérjek vagy a munkahelyre a tömegközlekedéssel. Aztán a természetgyógyászom helyrerakta a fejemben a dolgokat és bevettem a leszarom tablettát,ami csak ahhoz kellett,hogy ne vegyem fel a dolgokat magamra. És elég volt ennyi. Világ életemben mimóza voltam, aki sírni tudott volna egy csúnya nézésen, de itt egy könnycseppet nem ejtettem még,pedig nagyon közel voltam hozzá :-) És végül is rájöttem, nem azért kellett nagyot lépnem és nagyhírű helyre jönnöm,hogy hű de sokat tanuljak, (mert az ilyen helyeken pont,hogy nem kap annyi figyelmet egy tanuló,viszont sok mindent lát), hanem,hogy megerősödjek azokban a dolgokban,amikben évek óta gyenge vagyok. És az,hogy erre rájöttem sokkal könnyebbé tette az utóbbi 1,5 hónapomat itt a cukrászdában és az életben is :-)Arra is rájöttem,hogy még mindig rossz emberismerő vagyok, és arra is,hogy sok az előítéletem az emberekkel kapcsolatban,mert itt is nem egy olyan embert kedveltem meg őszintén,aki miatt az elején fel akartam mondani. És fizikailag is túl tudtam magamon emelkedni,mert bár nagy a teherbírásom, de ha érzelmileg szétesem, általában gyakorlott hipochonderként kreálok egy jó kis betegséget,hogy elmenekülhessek szabira, de itt nem tehettem, vagy nem tettem nem tudom,de lényeg a lényeg,hogy a lumbágóm nap,mint nap gyötör, 2 hónap alatt visszeres lett a vádlim, leadtam 5 kilót, a nyakam mindig fáj, akárcsak a lapockám, mégis hazaérek és még elmegyek futni, és a nap végén már nem azt válaszolom a lakótársam kérdésére (milyen volt a napom?), hogy fú, kiidegelt ez meg az,hanem ma tök jó feladatot kaptam, ma kellemeset csalódtam ebben-vagy abban és ilyenek. És a másik nagy meglepetés számomra,hogy zsémbes vénlány létemre képes vagyok ismét egy szobán osztozkodni és nem is egy,hanem két emberrel :-)Otthon a legkisebb nesz 2 szobával arrébbról is kihozott a sodromból,de itt megtanultam füldugóval,szemellenzővel aludni,akkor is ha kényelmetlen és emiatt hajnali 3ig forgolódtam pedig fél5kor keltem. És ez olyan nagy eredmény :-) És még tudnék mesélni,de már elájulok és korán kelek,úgyh marad egy későbbi bejegyzésre a többi rész :-) ki tudja,addigra lehet már cukrász is leszek,mire újra írok.