Szeretek elmélázni hasonló jellegű kérdéseken, ha akad pár üres percem és csak úgy kikapcsol az agyam.
Ma a szokásos igali termálos-kikapcsolódós napunkon voltunk anyuval. Pihentünk a kinti medencében, körbe-körbe hófoszlányok és ragyogott a Nap. Anyut, mint mindig elkapták az ismerősei egy kis traccspartira, így én egyedül maradtam és végre maximálisan a gondolataimba süppedhettem. Néha körbenéztem kik érkeznek a medencébe, kik mennek el. Fura ez az Igal. Szinte mindig csak középkorúak és idősek látogatják, ők is többnyire a párjukkal. Ilyenkor mindig azt kérdezem magamtól "Na? És neked hol a párod, Laura?" Az ember társas lény. Mindenkinek az egyik legnagyobb célja, hogy megtalálja a párját. De mi alapján választjuk azt?
Én ahogy ma körbenéztem, a vízben ücsörgő idősebb párokat méregetve arra jutottam, hogy az emberek a fiatalos kalandozásaik után már nem a külsőségek alapján választanak párt, mert azzal ideig-óráig lehet meglenni békében. Talán pár év és már nem lelik örömüket a szépségben és hasonlókban. Ahhoz, hogy az emberek évekig tudjanak együtt élni, ahhoz egymás lelkébe kell, hogy beleszeressenek.
Most először merengtem el azon, hogy de mégis mi a lélek. És hol van bennünk.
Abban biztos vagyok, hogy mindenkinek van lelke- és rokonlelke is hál' Istennek :-)De hol található???
Én ma úgy képzeltem el, hogy a lelkünk valahol a mellkasunkban van, és két fontos szervünkkel van összeköttetésben, a szívünkkel és az agyunkkal. Nem tudom miért pont így képzeltem el, de talán azzal magyarázhatom, hogy mikor valami a szívem számára fontos dologban döntök, akkor két dolog szokott befolyásolni, a szívem és az eszem. És mivel az ész, túl reális "tanácsokat" szokott adni a szívem viszont, olyat, amitől kellemes érzés és nyugalom járja át a testem, így a szívhez közelebbi helyre tudnám elképzelni a lelkünket. És ott jobb helyen nem is lehetne, azt hiszem :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése