Apróságok, de néha olyan jól tudnak esni az embernek...
Mint pl. ma nekem. Épp vonaton ültem, utaztam az imádott Pestem felé és jó kevesen voltak a vonaton így teljesen élvezhettem a csendes magányt. Ilyenkor a legjobb filózgatni dolgokon, kattogott is az agyam ezerrel. Álmodoztam mindenféléről, legfőképpen izgalmas és érzéki dolgokról. Ha viharra ál az idő az mégjobban hozzásegítheti az embert, mert a vihar természetfeletti ereje olyan energikus, olyan érzéki, hogy óhatatlanul rámtörnek tőle vad vágyak és már épp elalélóban voltam az ábrándjaim közepette, fülemben dübörögtek a jobbnál jobb, viharhoz passzoló felstrófolós zenék mikor az ablakon, ami előttem totál le volt húzva beszakadt az eső. Egyenesen rám. És ez olyan, de olyan...kimondhatatlanul felvillanyaozó érzés volt, hogy egy darabig ülve maradtam, hadd áztasson az eső, de aztán jobban akartam érezni ezt a langyos, pattogó záport és kiálltam az ablakba. A háromszál utastársam csak nézett megőrültem-e, de állíthatom sosem voltam még jobban :-D Csúcs kis élmény volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése