Pár napja üldöz a téma....eddig is tudtam, hogy ez a szitu, de csak pár napja kezdett el fel is háborítani...
A kis tinikről beszélek. Tini kis suncikról, akik megkeserítik a mai nők életét. Hogy miért pont a nőkét és nem a férfiakét? Mert hát ugye a férfiakra kéne nagyobb hatással lenniük, de úgy érzem nőtársaimmal többet szenvedünk a tini kis p*nák miatt, mint a férfiak.
Hogy miért?
Mert ott tart a világ, hogy már 12-14 évesen úgy néznek ki a lányok, mint a huszon évesek. És nem csak úgy néznek ki, hanem úgy is élnek, vagy még durvábban.
Az a szomorú helyzet, hogy a mai fiatal generáció nem kap megfelelő nevelést. Vagyis a családja magasról tojik bele, hogy mit csinál a lánya, kivel, mikor, hol. Rohanó, szemét világban élünk és az ember a saját problémáival van elfoglalva. Sajnos a családanyák vagy a munkahelyükön gürcölik szét a fejüket, vagy épp a férjüknek való megfelelnivágyás miatt a konditeremben. Hogy miért kell megfelelni a férjüknek? Mert az ilyen kis tizenéves pofátlan sunák már ott tartanak, van annyi bőr az arcukon, hogy képesek kikezdeni meglett férfiakkal, családos emberekkel, idősebb fiúkkal, mivel hogy a korukat egyáltalán nem tükrözi a megjelenésük és a pofátlan bátorságuk, ahogy kikezdeni próbálnak egyesekkel. Szóval az ilyen kis tini libák miatt a családanyáknak (meg minden nőnek) fel kell kötniük a szoknyájukat és venni a fonalat, hogy tartani kell a lépést a fiatalokkal, különben könnyen leütik a kezükről a pasijukat, vőlegényüket, férjüket. Hát ezért sem foglalkoznak a gyerekeikkel az anyák, mert a korabeli lányaik miatt maximálisan oda kell tenniük magukat munka után, hogy versenyben maradhassanak.
És ezt leginkább a normális értékrenddel rendelkező nők élik meg rosszul, hiszen a fiatal kis tinik azt sugalmazzák a férfiaknak, hogy "ez kell nektek, friss husi. nesze, ingyen adom...csak el kell venned" vagyis ezek a fiatalok leszoktatták a férfiakat arról, hogy küzdejenek, udvaroljanak, hogy nőként és tisztelettel kezeljék őket. Az ilyen elb*szott sorsú gyerekek tették olyanná a mai férfiakat, hogy már azt veszik természetesnek, ha valaki tálcán kínálja magát és ha valaki nem kínálja fel magát, akkor pártában marad, mert normális értékrendű férfit fogni manapság már igen csak nehéz és szörnyű belegondolni, hogy mi nők okoztuk a problémát.
Ma már, ha nem nyalja körbe egy lány a kiszemelt fiút, nem reklámozza tüntetés jelleggel ruhával vagy viselkedéssel, hogy bármikor megkaphatják, nem búg kétértelmű és obszcén szavakat a másik fülébe, akkor szépen megszívja, mert lesz sok-sok-sok másik, aki szívtelenül odébblök bennünket és helyettünk felkínálja magát szépen tálcán. És 10-ből 8 pasi biztos, hogy nem a melós, küzdelmekkel megszerezhető lányt fogja választani, aki mondjuk igaz, hogy megküzdetia férfit magáért, de hosszú távon fantazstikus szerető, igazi kis házitündér, vagy éhes vadmacska is tud lenni, mégis a kiszemelt azt fogaj választani, ami nem kerül neki sok fáradtságba. És persze azt is hozzá kell tegyem, hogy a legnormálisabb értékrenddel rendelkező férfi is be tud tojni attól, ha egy mondjuk szép, de emellett okos, vicces, őszintén kedves, természetes nővel találkozik, hiszen ott nem lehet felszínesnek maradni. Ott a kapcsolat nem csak szexről fog szólni, hanem beszélgetésről is, társas együttlétekről, kirándulásokról, egyebekről, ami mind-mind ijesztő egy férfi számára.
És bármennyire is vágyik egy férfi gondviselő asszonkára, aki szintén tud forró szerető lenni, mint a tinik, de mellette társ is(!!), aki érdeklődő és megértő és IGAZI, -vagyis nem egy kreált, kitalált kis szerep/jellem-, akkor is, ha nagyobb a félelme, mint a vágya, hogy tényleg igazi társat találjon, akkor bevethetünk mi bármit- A mi próbálkozásaink olyan kis finomak, olyan aprók lesznek, hogy eltörpülnek a nyomulós lányok praktikái mellett. Mert mi nem a nyomulsá és a siettetése a lényege a dolgoknak, hanem az apró jelek, apró üzik, amik megadják az időt és a lehetőséget, hogy apránként, de meismerjék a másikat, hogy látni kezdjék egymást és ne csak a vágyaikat lássák, hanem egymást, aztán egymást vágyait. Ennek kéne a sorrendnek lennie.
Szóval elgondolkodtam múltkor, hogy szabad-e a szülőknek olyan gyereket nevelni, aki még az igazi dolgokra fogékony, akinek vannak elvei és rétékrendje, és saját gondolatai, és igazi jelleme? Nem kitolás ez a gyerekkel? Nem büntetés ez neki???
Kezdem azt érezni, hogy büntetés....mert az életben rengeteg pofont fog kapni a silány és tucatemberektől, aki szívtelenül lekönyöklik, félrelökik saját élvhajhász jellemük miatt. Mindenért duplán és keservesen kell megdolgoznia és, ami még lényeges, hogy a választék ighen csekély!! Manapság egy huszonéves vagy fiatalabb férfi nem meggyőzhető egy normális lány által, mert még nem az értéket keresik az életben és anőkben meg főleg nem, hanem csak az élvezetet és a mennyiséget. A 30 év körüliektől már elvárható lenne, hogy tudja már mit akar az éléettől, hsizen volt ideje megtapasztalni ezt-azt és kiélnie magát, de az a szomorú, hogy még itt sem érettek eléggé érzelmileg ahhoz, hogy belássák mire van szüksége egy embernek hosszútávon, hiszen mindenki a társát keresi, csak fiatalon még nem azt nézik, hogy hosszútávon mire volna szükségük, hanem hogy minél gyorsabban ki tudja megadni azt, ami ÉPPEN kell nekik.
Szóval nem meglepő, ha a 40 év körüli férfiak kóstolgatják meg az embert és udvarolgatnak, ami nagyon megtisztelő egyes esetekben, de tényleg nincs más választása egy korombeli huszonéves lánynak, ha normális társra vágyik, minthogy megalkuszik egy 40 évessel, mikor más az életritmusuk, mások a vágyaik, amik az ekkora korkülömbség miatt igen csak megérthető??
Néha elgondolkodomk azon, hogy jobb lenne az életem, ha nem neveltek volna belém elveket, mert folytonos keresésre, türelemre és szenvedésre lettem ítélve...
Kiábrándító belegondlni, hogy minden a szex körül forog...Mert ez az oka mindennek, ami mára így elrontotta a férfi és a nő kapcsolatát.
