Mikor az ember élete valahol meghanyatlani látszik, mert temérdek kérdés merül fel az életében, rátornyosulnak a problémák és nem tudja, hogy a vívódásaiból miként tudna kikerülni minél hamarabb és minél sérülésmentesebben, akkor az emberek többsége valamiféle mankót keres...
Mi szolgálhat mankóul?
- időszakos "alkoholizmus" (zugivás)
- dohányzás
- tudatmódosítószerek
- nyugtatók, altatók, fájdalom csillapítok stb
- pszichiáter, pszichológus
- természetgyógyász
- zabálás
- és még sorolhatnám, a lehetőségek tárháza igen széles...
Ennek minden az a lényege, hogy önmagunkat kímélve valami második dolog/személy segítsen nekünk a talpraállásban...Mert önerőből nem menne?? Mert annyira kímélni akarjuk magunkat, hogy kell valami plusz, hogy ne tőlünk menjen el még több erő?
Eljárunk pszichoddokihoz, hogy az kibeszéltesse belőlünk a szuszt és adjon szerinte jó tanácsokat? Vagy megtaláljuk a barátainkat és megpróbáljuk őket leterhelni a magánéleti problémáinkkal, de igazából ezzel csak az ő energiájukra fáj a fogunk és ahelyett, hogy csak kiadnánk magunkból a "felesleget" elszívjuk tőle minden életenergiáját? Mert ez szokott lenni...
Vagy beássuk magunkat a hűtőbe és addig esszük, amig degeszre nem kajáltuk magunkat,
Vagy visszahúzódunk a csigaházunkba és csendes magányunkban cigivel, ivászattal és a rosszkedvünk tuningolásával töltjük az időt...
Vagy visszahúzódunk csendes magányunkba és egyből okító könyvekbe keressük a választ úgy, hogy egy percet se szánunk arra, hogy egyáltalán végiggondoljuk miért is érezzük magunkat szarul, miért tartunk ott ahol és hogyan lehetne ezen változtatni...mert ezek a kérdések megválaszolása nélkül teljesen felesleges könyvekbe dugnunk a fejünket, mert nem tudjuk melyik területen van segítségünk "orvoslásra"
Vagy...és ami a legnehezebb és legritkább, hogy elfogadjuk, hogy most mélyrepülésben van az életünk, amin csak mi segíthetünk, és ahelyett, hogy másoktól szívnánk el az energiát, megembereljük magunkat és körbenézünk hol és kin lehetne segíteni
Mert az a meglátásom, hogy minden kudarcélmény azért éri az embert, mert túl sokat foglalkozik önmagával...ezért még több rivaldafényre van szüksége és ezt vagy úgy éri el, hogy felvág és dicsekszik a depresszív hangulatával, vagy túlbuzog és folyton társasággal veszi körbe magát, ahol csak a saját hangját hallatja...de ami tényleg segítene az az, ha teljes önzetlenül, mindenféle elvárás nélkül segítenénk másoknak és az által, hogy adunk nekünk is megsokszorozódna.
Van ez a film, Az út a vadonba. Nagyon érdekes és tanulságos egy sztori és a végén, ami a csattanó, hogy halálakor jön rá a hősünk, hogy nem elég önmagának tartogatnia magát , akár örömét, akár bánatát...a lényeg az OSZTOZKODÁS. Az önzetlen osztozkodás.
Szivarvanykep: Hangulatok, szinek, kepek, elmenyek, idezetek, utazasok es meg ez-meg-az-meg-amaz. Egyszoval minden, ami en vagyok :)
2011. április 14., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Magamról
- Laura Lupus
- Budapest, Pest-megye, Hungary
- Hello! My name is Laura Hedda Farkas. I was born in Pecs in 05.10.1987. I was doing my studies at the University of Pecs as a recreator and healthpromoter and now I am going to start my second university at Budapest as a winemaker, juppyjeah. I love travelling, eating, singing, watcing good moovies, walking with my little doggy, enjoying the life as musch as I can and I love my familly and my friends. Since I spend 3 month in the Netherlands with Erasmus I feel that the world is getting open to me, it was a good chance to earn some experience etc... Well, enjoy my writings! Bye Haho! Laura vagyok. Iden vegeztem Pecsett egeszsegfejleszto sakiranyon. Diplomaszerzesem elotti harom honapot Hollnadiaban toltottem kint Erasmussal, ami ota ugy erzem kinyyilt a vilag elottem. Most pedig masodik diplomamat kezdem Budapesten kerteszeti szakon borasz szakosodassal. Imadok utazni, zenethallgatni, baratokkal lenni, kutyammal eszetlenkedni stb. Sok mindent szeretek, lenyeg h ne kelljen unatkozni. Blogomban irok mindenrol, fokent olyanokrol amik mely benyomast tettek ram. Remelem elvezni fogjatok az olvasast!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése