Unom már...

Unom már, hogy...

...mindig ügyelnem kell a szavaimra és a viselkedésemre
...mindig várnom kell. Mindig. Egyre többet és többet...
...mindenért kétszer annyit kell küzdenem csak azért, mert nem szeretek behódolni és így könnyen hozzájutni a célhoz
...taktikázni kell ahhoz, hogy az ember érvényesülni tudjon
...egyesek megkaphatnak bármit úgy, hogy sosem tanulják meg mi az a munka
...az igazság útján járni sokkal hosszabb és sokkal fájdalmasabb
...még mindig csak kevesen hajlandóak megismerni és átélni a saját mélységüket
...a felszínes emberek valamiért mégis el tudják magukat adni (ki eszi meg ezt a sok szart hosszabb távon??)
...még mindig a felszínes dolgok aratnak sikert a puritánabb, de őszinte dolgokkal szemben
...mindenhol a pénz beszél, a kapzsiság, a mohóság
...az érzelmeket háttérbe szorítják az ösztönök
...felcserélődtek a szerepek és már semmi sem olyan egyszerű, mint régen volt
...nem lehet normális társra találni, mert foglalt, vagy elveszett valahol az éterben
...mindig várjak valamire és közben lemaradjak a talán fontosabb dolgokról
...nem látom a jeleket (vagy rosszakat veszek csak észre)
...mindig megalkuvásra akar késztetni a környezetem
...mások hatással vannak rám és egyáltalán egymásra
...mindig egyedül legyek
...a boldogság csak ritka vendég legyen nálam
...sosem ér el hozzám az akire olyan régóta várok
...mindig mindenből elegem van