Azt álmodtam, hogy...

Szinte mindennap álmodom, és még emlékszem is rájuk. Ami nem mindig jó, mert elég gyakran álmodom "krimiket" :-D

Múltkor azt álmodtam, hogy világvége hangulat volt (lehet a közelgő 2012 miatt) mindenhol a világban, és a hangulatból a mi kis falunkba is elég jutott. Mindenki fosztogatásba kezdett, balesetek tucatja volt mindenfelé. Mintha csak arra játszottak volna az emberek, hogy a másik haljon meg, hogy ő életben tudjon még maradni.
Mentem hazafelé, a boltba csapódott egy motoros a szemem láttára, és a testrészei szanaszét röpültek...majdnem elhánytam magam. Aztán mikor hazaértem azzal fogadott anyu, hogy a nővéremet is kikezdte ez a világvége hangulat és azt, akit nem bír sokáig hallgatni azt egyszerűen megfojtja. Ez elég mindennapossá vált nála, ami miatt tiszta lelki beteg lettem, és mikor mentem unokahúgomhoz elpanaszkodni észrevettem, hogy ugyanolyan a tekintete, mint nővéremnek...egy ideje ő is fojtogatással hallgattatja el az embereket...
Na szóval, én ilyeneket szoktam álmodni. Mikor még média szakra jártam és történetet kellett íni, majd illusztrálni akkor is hasonló témában írtam egy történetet és mindenki megjegyezte, mennyire durván ijesztően tudok írni meg előadni :-)

Na de ma meg azt álmodtam, hogy Oroszországban lehettünk telelni pár baráttal. Ott is a bűnözés és egyebek mindennaposak voltak, és valahogy ilyen emberek verődtek hozzánk folyamat...Sajnos egy-két izgis rész kiesett, mert felébredtem az ébresztőmre és mivel én későn fekszem többnyire ilyenkor szoktam álmodni, ilyen 7-8 között. Lényeg,h arra ébredtem majdnem lefagy a talpam. És rájöttem azért fázik annyira, mert azt álmodtam, hogy Oroszországban egy kis kirándulásunkra szandálban indultam el, mezítláb, mert bár minden jeges és havas volt, de sütött a Nap és én azt hittem meleg van :-D

Nemrég pedig azzal a mondattal ébredtem, hogy "Költözzetek be a konyhába!" Nem igazán értettem...de gyors visszapörgettem az ugyancsak reggelei álmomat, amiből felébresztett az állandóra állított ébresztőm...Azt álmodtam, hogy a gimis osztályfőnököm (katgimibe jártam, a tanárunk pedig nagyon erkölcsös volt) szexuális felvilágosítást ad fennhangon arról, hogy az ég világon mindenhol szeretkezzünk, mert szeretkezni jó, és egészséges, hogy szeretkezni a legjobb. És sorolni kezdte, hogy "Szeretkezzetek a nappaliban, a padlón, a konyha asztalon, a mosógépen, a karosszékben...Költözzetek be a konyhába és szeretkezzétek fáradtra magatokat!" Na! Hát így ezzel a befejező mondattal ébredtem :-D

Mások mondták (de nagyon jól)...

"Két szem összevillanásában néha nagyobb titok rejlik, mint húsz év házasság történetében."

"A legfontosabb találkozásokat a lelkek megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is találkoztak."

"- Csak egy világ van – felelte a leány halkan – s akik szeretik egymást, találkoznak benne újra és újra. Találkoznak, elbúcsúznak és elmennek. Aztán újra találkoznak, és újra elmennek, újra meg újra, míg elérkezik az idő, amikor nem kell megváljanak egymástól többé."
(Wass Albert)

"Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég."

"Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervistáncot, légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott! A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Azt mondom, légy fülig szerelmes; olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza! Hogy találhatsz rá? Hagyjad az eszed! Hallgass a szívedre!... Az az igazság, hogy e nélkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél. De meg kell próbálnod! Ha nem próbálod meg, nem is éltél... Légy nyitott, ki tudja... becsaphat a villám.”

"Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak."

"Meglepő, életünk milyen kis hányadát teszik ki a valóban jelentős pillanatok, amelyek már azelőtt véget érnek, hogy valóban elkezdődtek volna, pedig meghatározzák a jövőnket és felejthetetlenné teszik azt a személyt akinek köszönhetjük."

Mindennapi szentencia (ahogy anyu mondaná) :-)

A szerelmesek félni kezdenek, ha simán mennek a dolgok. Feltámad bennük az érzés, hogy talán eltűnőben van a szerelem. Amikor a szerelem lecsendesül, minden elsimul. Akkor a szerelem olyanná válik, mint a barátság, és ennek megvan a maga szépsége. A barátság a szerelem krémje, legbenső lényege. Ezért csendesülj le! És ne nyugtalankodj, mert az előbb-utóbb bajt okoz. Az elme folyton bajt akar okozni, mert akkor marad fontos, ha nincs semmi baj, elveszíti fontosságát. Amikor minden csendes és békés, az elme félni kezd. A cél túllépni az elmén. Ezért segítsétek egymást csendben maradni, és megőrizni a dolgok sima folyását. Ha a másikban rémület ébred, próbálj segíteni.
(Osho)

James Brown-This is a mans world.

Dráma

A mélységben van az igazság, a szépség.
Egy barátom mindig azt mondta nekem: "Lau nekünk dráma kell, mert dráma nélkül nem élet az életünk!" És azt hiszem nem mondott hülyeséget.
Sokszor gondolkodtam azon, hogy miért vonzanak a szomorú dolgok, zenék/képek/filmek/bármi...azért, mert azok tele vannak érzelemmel. A szomorúságot olyan sokszínűen lehet kifejezni. Annyi eszközünk van rá, hogyan fejezzük ki a szomorúságunkat, miközben az öröm, akármilyen nagy és igaz is legyen, szinte mindig "egy nyelven" beszél. Szerintem a boldogságnak vannak határai és mindenki majdnem ugyanúgy éli meg, ezért sem lehet olyan érzékletesen, olyan mélyen átadni ezt az érzést.
Egyébként meg, ha jobban belegondolunk a mesékben, amiben jó és rossz szereplő egyaránt játszik, valahogy az embert mindig megérinti a rossz egyénisége. Nem is tudom hol olvastam erről nemrég egy cikket és meg is örültem magamban, hogy milyen szépen kifejtik a rossz szerepét. Lényegében arról volt szó, hogy a rossz szereplők nélkül nem értékelnénk a jót, jobban mondva a rossz szereplők nagyon hasznosak, mert arra vannak, hogy rátereljék a figyelmet a jó és rossz közti különbségre és csak a különbség észlelésével és megértésével fogjuk fel, hogy mi a jó. Szóval ha úgy vesszük, akkor a gonosz(vagy rossz) is rendelkezik némi jó tulajdonsággal, hiszen nélküle, a példa nélkül nem tudnák hol vannak a határok.
De visszatérve a drámára.
Semmi nem érint meg annyira, mint egy negatív hangvételű, vagy mondhatjuk szomorú zene. Ez így elég depisen hangzik, pedig nem vagyok az. :-) Egyszerűen csak mindenkiben ott motoszkál valami végtelen, kimondhatatlan és kifejezhetetlen szomorúság. És szerintem nem túlzás általánosítani, mert mindenkivel történt biztos olyan esemény, ami egy éltere beette magát a lelkébe. És ezeknek a rosszakat néha át kell adjuk magunkat, hogy elengedhessük őket. Különben, ha bent ragadnak a lelkünkben akkor ott elkezd növekedni és kitudja milyen hatással lesz ránk.
Azt hiszem nekem van egy-két nagyon rossz emlékem, amit sosem mertem átélni, mert olyan mértékben szomjazom, és úgy magával tud ragadni egy-egy- a körülöttem lévők szerint szörnyen depresszív- zene, hogy hirtelen öntudatlan állapotba kerülök, úgy magával ragad és lehúz az érzés...de sosem mertem mégsem úgy elmenni ezekkel a zenékkel, hogy katarzis legyen rajtam úrrá.
Akárhányszor csak meghallom Mozart Requiemjét sírni támad kedvem, és ami ebben még engem is meglep, hogy bármi depresszív zene, mégis örömkönnyeket tudnék a hatására ejteni. Mikor kicsi voltam és még csellóztam, mindig azon gondolkodtam meg néha mondogattam is anyunak, hogy azt a zenét keresem, amivel átélhetem a halált, ami a szívembe trafál teljesen. A Requiem közelít ehhez az érzéshez, de ahogy már kicsiként is sejtettem, ezt a zenét nekem kell megkomponáljam...az én saját drámámat kell beleírjam a dalba.
Olyan jó az érzéseinket figyelni és megélni. Csak attól félek, hogy annyira ki van hegyezve minden idegszálam a drámára, a "szomorú oldalra", hogy az örömöt, a boldog részt talán át sem tudom élni. Félek, hogy így van...ezért is érzem néha úgy, hogy a szívem kőből van, ha a boldogságról, az "énről" van szó...

Ágyba ájulásként...

Vetkőzni...

Ki akarok vetkőzni a gátlásaimból, mert megfojtanak!!! De azt hiszem egy kis segítségre lenne szükségem hozzá...

The Unbending Trees: You are a lover

Főcímdalok :-))

Hupikék törpikék
http://www.youtube.com/watch?v=1Ao99RIKyd8&feature=related

Hohohohohorgász
http://www.youtube.com/watch?v=L4mbKUjmF7M&feature=related

Vuk <3
http://www.youtube.com/watch?v=LIkoPpvw22g&feature=related

Balu kapitány <3
http://www.youtube.com/watch?v=FO7CYOCnztU&feature=related

Kacsamesék
http://www.youtube.com/watch?v=HZEA6R0-72w&feature=related

Csipet csapat
http://www.youtube.com/watch?v=Z_rjnwx93uw&feature=related

Gumimacik :-))
http://www.youtube.com/watch?v=5zh6V2aTjhY&feature=related

Süsü a sárkány <3
http://www.youtube.com/watch?v=7ZzxJerm-bA&feature=related

Mézga család
http://www.youtube.com/watch?v=KehXvlj4PSo&feature=related

Micimackó
http://www.youtube.com/watch?v=oNFRlZId_LU&feature=related

The La's There she goes

Sírni...

Néha úgy szeretnék sírni, hogy csak na...
Mikor azt hiszem, hogy minden mindegy és a dolgok menjenek amerre csak akarnak, mert nem érdekel és amúgy sem arra menne amerre én szeretném, akkor mindig megtalál egy olyan dolog, vagy meghallok egy olyan mondatot, amit bár nem nekem szántak, de mintha direkt azért mondták volna akkor, hogy meghalljam és megértsem.
Ma is ilyen "minden mindegy már" napom van...vagy volt...de megtaláltam ezt. És most belemászott a szívembe...és kíváncsivá tette azt.

"Nem is olyan egyszerû feladat megkeresni valakit egy nagyvárosban. Az pedig szinte lehetetlen, hogy csak úgy összefuss vele. Néha mégis teljesül az ember kívánsága. (...) Ám ha két ember keresi egymást, talán mégsem különös, ha végül mégis találkoznak."
(Jostein Gaarder)

2 emberrel szeretnék találkozni.
Az egyik egy régi barát a múltból, akivel már évek óta nem találkoztam, de rengeteget gondolok rá és rettentően hiányzik :'-( de én sosem keresném, pedig szeretném. De a büszkeségem miatt talán sosem fogom megkeresni...
A másik embert pedig időről-időre újra megkeresem, és mikor megtalálom mindig megijedek és elbizonytalanodom. Többek között azért, mert attól félek, hogy az időre kellett volna bíznom és nem nekem kellett volna megkeresni...félek, hogy rosszkor kerestem...annak örülnék, ha ő találna rám, ha egyszer ő keresne. Akkor végre elhinném, hogy nem hiába kerestem annyiszor és talán ő az, akit kerestem...

Snow Frolic (Love Story)---Francis Lai

Igaz lehet...

´Minden ´csak vicceltem´ mögött van egy kis igazság, minden ´csak
elgondolkoztam´-ban ott van egy kis kíváncsiság minden ´nem tudom´
mögött van egy kis tudás - és minden ´már nem érdekel´ mögött van egy
kis érzelem..´

L-O-V-E

Love:

-Cs, mint család (amire mindig támaszkodhatom, a veszekedések és cívódások ellenére is)
-M, mint Moris (az én hercegúrfim, aki bearanyozza az életem már 2,5 éve)
-Á, álmok (amik életben tartanak és lendületet adnak, ha a dolgok nehéznek tűnnek)
-S, mint sors (ami elintézi,h ne csak jót kapjak és olyat, amire vágyom, hanem rosszat is, hogy értékelni tudjam a többi "semmiségnek" tűnő kicsit)
-O, mint országok (amik mindig kalandvággyal töltenek el és arra sarkallnak, hogy a pénzem ne szükségtelen dolgokra, hanem olykor igazi dolgokba fektessem be, mint élményszerzés)
-B, mint barátok (olyanok, akik vannak, és olyanok is, akik voltak, de hiányzonak sokszor)
-F, mint főzés (a legújabb és legimádottabb hobbim, ami kiteljesíti az életemet)
-T, mint természet (amin nem ártana néha jobban elcsodálkoznom és többet időt töltenem benne)
-Ő, mint őszinteség (amitől nem kéne félnem annyira...hiszen ez is csak én vagyos, és h önmagam lehessek minden kockázatot meg kéne érjen)
-Gy, mint gyerekesség (aminek nagyobb szabadságot kéne adnom magamban, mert az az igazi ÉN, csak ezt sokszor elfelejtem)
végül
-Z, mint zene (ami nélkül nem élet az élet és, ami nélkül szomjan halnék)

Mi a facc?

Az a nagy faccos helyzet van, h AGYI ROTVADÁS a jelenlegi státusz. A tököm kivaaaaan!!

Sacred Monsters - Akram Khan and Sylvie Guillem

Kitartás!

Hát nem megy...
Utálatos egy nap a mai, ugyanis ma végre elkezdtem egy diétát, amire már rég rá kellett volna szánjam magam. Ez egy olyan diéta, ami csak 5 nap, többnyire nem az éhezésről szól, inkább a tisztításról, méregtelenítésről, amire szintén nagy szüksége van már az egész testemnek (lelkemnek is). Ami az egészben a bosszantó az az, hogy 4 nap meg sem kottyanna, de ahhoz túl kell esni az elsőn, ami ugye ma kezdtem és amibe ma délben bele is tört a fejszém egyből.
Most akarat gyengének érzem magam :'-( Valószínű, hogy az is vagyok, mert erre a diétára égető szükségem lenne, mert össze-vissza eszek minden szemetet és ez már igen csak kiütközik a rügyes képemen és hát...itt-ott meglátszik a határtalan evészet. Na de az első nap a feneketlen gyomromat úgy megleckéztetni, hogy csak inni szabad?? tegnap már elkezdtem félni az egésztől, hogy bírni fogom-e és ilyenek, meg imádkoztam h senki ne főzzön jó féléket...erre elkezdtem a viz-napot, már a reggel azzal kezdődött, hogy megkísértett egy tábla csoki (az is csak azért, mert elfelejtettem minek szenteltem a napot) de sikeresen ellenálltam. Délben már nem is a kísértéssel volt a baj, hanem az éhség okozta szédüléssel,...és akkor csak, hogy betetőzhessen a baj, ami készült lesuhintani a diétámra...na mi volt az? Hát az elvetemült mamám nem lángost sütött és már nagyban telefonál,h kész és még meleg és finom?? Hát azt hittem felrobbanok a méregtől...de még itt is nagyjából tartottam magam. Aztán bementem a konyhába és megláttam az avokádókrémet...yumm yumm...hát ott vesztettem el a fejem és a fél napos koplalás átcsapott az életben maradásért folytatott zabálásba. Mit össze nem termeltem pár perc alatt...te jó ég.
Most szégyenben ég a fejem, lelkiismeretfurdallásom van, hogy mindenki mire nem képes csak, hogy szebb és egészségesebb legyen én meg fél nap koplalás után elvesztem a csatát...és akkor az villant fel a fejemben: "A cél szentesíti az eszközt!" Vagyis esetemben a célnak (=egészség,szép bőr,fogyás) szentesíteni kellett volna az eszközt (=kizárólag!! folyadék bevitel egy teljes napon át).
Szóval SZUMMA: nem eléggé fontos a cél, ha még ennyire kis megpróbáltatásra sem vagyok képes...SZUMMA: nem érdekel az sem hogy magamnak vagy esetleg másoknak tessek...SZUMMA: én nem vagyok normális...akkor mégis mit akarok, ha nem ezt elsősorban??

Az élet sava-borsa (az adrenalin) :-))

Karácsonyra

"Kedves Jézuska!Sok hibával és rossz döntéssel a hátam mögött mégis úgy éreztem,írok Neked, hátha nem dobod el levelem..
Igazából kérnék tőled egy ajándékot..
Nem szeretnék mást, .. csak hogy TUDJAK ÉN IS szeretni.. hogy érezhessem azt a csodálatos érzést, amiről olyan sokan beszélnek.. ami olyan sokaknak megadatott.."

Quotes

- Csak egy világ van – felelte a leány halkan – s akik szeretik egymást, találkoznak benne újra és újra. Találkoznak, elbúcsúznak és elmennek. Aztán újra találkoznak, és újra elmennek, újra meg újra, míg elérkezik az idő, amikor nem kell megváljanak egymástól többé.
(Wass Albert)

<3 <3 <3

kis Ő

Moris életem egyik legjobb döntése volt. Nincs nála tündéribb kutya. Nem is tudom mi lenne velem nélküle. <3

Kapa

Told vissza a kapát twitterbuzikááááámm!!!

Bikini - Ezt nem tudom másképp mondani

:'-(

Egyedüllét van....és nem jó.........:'-(

MuszáJ...

A muszájról jut eszembe...
Ez a szabály mindig fejtörést okoz nekem :-D annyira hülye egy szó :-D :-D amúgy sztem sokkal értelmesebben néz ki ly-nal. És nekem jobban is hangzik az muszál-os kiejtéssel. Na jó basszus :-D ma készen vagyok. de nem is ez a lényeg. Hanem az hogy, az internetről akartam beszélni.
Mióta van netünk (kb. 3,5-4 éve, ha nem több) és felregisztráltam ezekre az idióta kukkolós közösségi oldalakra azóta nincs magánéletem és szabadidőm. Komolyan mondom néha átkozom a napot, mikor ezekre rákattantam. És csak jön és jön egymás után az egyre újabb és több hasonló oldal. Először az iwiw, myspace, facebook, hi5 és a többi...Már nem tudok úgy a géphez ülni, hogy a rossz beidegződés miatt sorra nézem végig az oldalakat, amin fent vagyok. Mégha el is tervezem, hogy csak az email címem nézem meg, már akkor is sejthető, hogy amint látom a rá küldött értesítőket máris rohanok az összes fent említett oldal egyikére...és ekkor már lőttek is a következő 1 vagy több órámnak. Mert a dolog nem csak ennyiben merül ki....elég komoly múltam van a jó öreg faszbukoszon és ez több játékot is jelent :-S És most, hogy boldog diplomázás munkanélküli útkereső vagyok így a szabadidőm 75%kát itt töltöm fent. Csoda hogy néha már nem látok ki a fejemből.
MuszáJ lesz száműznöm az életemből a közösségi borzalmakat!!!!! De amíg minden más izgalmasabbnak és érdekesebbnek tűnik a saját dolgaimnál és a jelenlegi életemnél, addig nehéz lesz távol tartanom magamtól ezt a sok rosszat. Mit nem adnék vmi felszabadító jellegű új dolognak! Bárcsak jönne vmi szép új munka, új barátok és élmények. Akkor már nem mások képeinek nézegetésével és irigykedéssel tölteném a drága időmet :'-( úgy utálom magam a net miatt...

Amúgy meg ahogy Dankó Pesta barátom alias Eszter mondaná: "Boldog lediplomázást!" :-)) Mert, hogy a héten történt a nagy dolog...azaz átvettem a híres nevezetes diplomámat, és még talár is volt rajtam. Csupán a sapieldobás maradt ki. No meg a boldog együttörvendés a családdal, mert csak anyu tudott eljönni, és a csoportból is már csak 3an voltunk akik most kapták meg. De sebaj. Azért így is örüömteli pillanat volt.
Alig várom, hogy rendesen meg is ünnepelehessem egy finifini kis Staropramen sörrel Prágában :-))))

Jens Gad - El Momento (Wonderful Chill Out Music)

erre milyeneket flashellek, hmm :-))

STEREOPHONICS Have A Nice Day - Live (Acoustic)

Örülök...

- Örülök, hogy megérkeztél az életembe!
- Jöttem volna korábban is, de útközben sokszor megbotlottam és eltévedtem, és minden egyes tévedéssel halványodott az út, amerre haladtam, és minden botlással nőtt a kétség bennem, hogy vajon jó felé megyek-e,......de valami mindig belülről azt súgta, hogy "tovább kell menj!" és bár kanyargós és hosszú utat tettem meg ideig, de végül itt vagyok, Veled. Megérkeztem.

Hol is van a lelkünk?

Szeretek elmélázni hasonló jellegű kérdéseken, ha akad pár üres percem és csak úgy kikapcsol az agyam.
Ma a szokásos igali termálos-kikapcsolódós napunkon voltunk anyuval. Pihentünk a kinti medencében, körbe-körbe hófoszlányok és ragyogott a Nap. Anyut, mint mindig elkapták az ismerősei egy kis traccspartira, így én egyedül maradtam és végre maximálisan a gondolataimba süppedhettem. Néha körbenéztem kik érkeznek a medencébe, kik mennek el. Fura ez az Igal. Szinte mindig csak középkorúak és idősek látogatják, ők is többnyire a párjukkal. Ilyenkor mindig azt kérdezem magamtól "Na? És neked hol a párod, Laura?" Az ember társas lény. Mindenkinek az egyik legnagyobb célja, hogy megtalálja a párját. De mi alapján választjuk azt?
Én ahogy ma körbenéztem, a vízben ücsörgő idősebb párokat méregetve arra jutottam, hogy az emberek a fiatalos kalandozásaik után már nem a külsőségek alapján választanak párt, mert azzal ideig-óráig lehet meglenni békében. Talán pár év és már nem lelik örömüket a szépségben és hasonlókban. Ahhoz, hogy az emberek évekig tudjanak együtt élni, ahhoz egymás lelkébe kell, hogy beleszeressenek.
Most először merengtem el azon, hogy de mégis mi a lélek. És hol van bennünk.
Abban biztos vagyok, hogy mindenkinek van lelke- és rokonlelke is hál' Istennek :-)De hol található???
Én ma úgy képzeltem el, hogy a lelkünk valahol a mellkasunkban van, és két fontos szervünkkel van összeköttetésben, a szívünkkel és az agyunkkal. Nem tudom miért pont így képzeltem el, de talán azzal magyarázhatom, hogy mikor valami a szívem számára fontos dologban döntök, akkor két dolog szokott befolyásolni, a szívem és az eszem. És mivel az ész, túl reális "tanácsokat" szokott adni a szívem viszont, olyat, amitől kellemes érzés és nyugalom járja át a testem, így a szívhez közelebbi helyre tudnám elképzelni a lelkünket. És ott jobb helyen nem is lehetne, azt hiszem :-)

Veréb

Istenem milyen szép egy kis film :'-(
Naponta többször kéne megnéznem, mert mindig türelmetlen vagyok :-(

Lopom....

"Vannak pillanatok, néhány pillanat, egészen ritkán, amikor eltűnik az ego, mert olyan végtelenül megrészegülsz. A szerelemben megesik olykor az orgazmusban megesik olykor. Mély orgazmusban eltűnik a történelmed, nincs múltad, nincs elméd, nincs önéletrajzod. Tökélete...sen itt vagy, a mostban. Nem tudod, ki vagy, nincs identitásod. Abban a pillanatban nem működik az ego, innen ered az orgazmus öröme, ezért olyan üdítő, ezért fiatalodsz meg tőle ezért tesz olyan csendessé, olyan nyugodttá, olyan békéssé, olyan elégedetté."

Feist - So Sorry

Lovász Irén - Polorum Regina

Ezt a mi kis Blankánknak küldöm, hogy nyugodtan csicsikázzon kint a szép hóesésben a jó levegőn :-))