Az élettől mindig újra és újra megkapom ugyanazokat a leckéket, mert nem tanulok a hibáimból.
Hiba...nagy hiba nem tanulni belőlük, főleg, ha már többedzserre meg kell tapasztaljam ezt a kellemetlen, gyötrő érzést.
Ezúttal az a lecke, hogy nem szabad kishitűnek lenni!!! Sohasem! Mindent el lehet vele rontani. Még a legszebben induló, már-már álomba illő dolgokat is.
Nem szabad semmi jót megkérdőjelezni. Sem úgy, hogy "Ez tényleg velem történik? Nem tévesztette el vki a "címet"?" Sem úgy, hogy azt gondoljuk, hogy nem érdemeljük meg mindazt, amivel az élet nagy kegyesen megajándékoz. Mert aztán jönnek a kérdőjelek, aztán az azokra adott negatív válaszok,hiszen a jót nem tudjuk feltételezni magunkkal kapcsolatban...és már kész is a "tragédia...pedig happy end volt készülőben. Csak nem mertünk hinni a boldog folytatásban...így a történetet mi magunk tereltük negatív irányba.
Szóval tanulság: Elfogadni mindent gondolkodás nélkül, amit nekünk ad az élet! Elfogadni, és nagy hálát érezni azért, hogy velünk esett meg ez a nagy szerencse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése