nincs szív és
"A tükröd leszek, hogy lásd ki vagy, hogyha nem látnád."
Nagyon foglalkoztatnak a tekintetek...szeretek a szemből levonni fontos következtetéseket magamnak, mert mindennel lehet játszani a szemen kívül. A tartással, gesztikulációval, távolsággal, mosollyal. Mindezek manipulálni képesek. De a tekintet az más tészta. Abban minden kristály tisztán olvasható.
Ha mérgesek vagyunk elszürkül a szemünk, de legalábbis megváltozik a szine.
Ha sírunk, vörös.
Ha mérgesek vagyunk, szúr.
Ha közömbösek vagyunk, üveges,üres.
Ha kívánunk valakit,akkor igéző, mondhatni "üzenet nélküli".
És ha szeretünk, akkor szelíden símogató. Az imádat lángja ég benne. Könnybelábad!
Az utóbbi kettő a legérdekesebb számomra.
"Egy tükröt keresünk. Tiszta és igaz tükröt. És ha szerelmes vagyok tudom, hogy felragyog benne a képem."
Aki ismeri ezt az idézetet és a magáénak érzi, az tudja miről beszélek. Tudja, hogy a cél, hogy egy ilyen tükörrel találkozzunk.
Olyan emberre vágyakozunk a legtöbben, akinek a tekintetében egész nap boldogan fürödhetünk, sütkérezhetünk. Amiből süt ránk a szeretet és a tűz, amivel értünk lobog. És természetesen úgy a jó, ha a mi szemünkben is ilyen láng lég a másik iránt. És, hogy miért fontos, hogy meglássuk magunkat a másik tükrében? Hogy miért jó, ha magunkat látjuk és keressük a "tükrünkben"? Mert akkor biztos, hogy a mi "tükrünk" az tényleg minket lát. A valódi bensőnket...a ruhátlan valónkat. És ez a leghatalmasabb bók, amit bárkitől kapni lehet. Hogy annak lát minket, akik vagyunk és így szeret.
Viszont vannak pillanatok, mikor az ösztönök elhatalmasodnak az emberen és a másikat elveszti a látóköréből...és már nem a lényét látja, hanem csak a testet. Ilyenkor meglátjuk a másikban az állatias, ösztön erejű szükségleteket kiülni a szemükben. És ez leblokkolja az embert...mert bár az is ő, akit a másik megkívánt, de akkor csak a testét akarják és az kinek elég, hogy csak ennyit akarjanak belőle? Mi nők, mi azt akarjuk, hogy az egész lényünket: lelkünket, testünket akarja a másik...és mégis hányszor találkozunk össze éhes férfi szempárokkal...Csak a férfiak ezt észre sem veszik magukon. És mi nők lehet, hogy ideig-óráig vadítónak tartjuk, hogy egy ilyen szempár fürkész minket, mégis attól olvadunk el, aki nem az ösztönöktől megittasult szemmel tekint ránk, hanem aki a szerelemtől, elfogadástól ragyogóval néz vissza a mi tükrünkbe...
nincs Szerelem..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése