Szeretem a halottak napját. Lehet, hogy kicsit groteszkül hangzik ez, de akkor is így van.
Akinek vannak szerettei a temetőben és gyakran látogatja őket az tudja, hogy még ha érzelmekkel megtelve is megy ki hozzájuk, akkor is személytelen egy temető.
Érezni az ott nyugvó sok-sok lélek csendes jelenlétét. Ott pihennek. Látnak mikor imádkozunk, mikor sírunk, hallják a gondolatainkat. Kicsit nyugtalanító a dolog. Ettől függetlenül mégis szeretek csak úgy szimplán is kijárni oda. Megnyugszom kint. Sokszor megyek ki csak úgy, hogy kitisztuljanak a gondolataim a kintlét alatt. Néha kérem apu tanácsát, áldását, vagy épp a segítségét. És legtöbbször megújulva lépek ki a temető kapuján, mintha erőt kaptam volna. Mintha jobban értékelném az életet.
És az ilyen napokon, mint ma is...ami az Ő napjuk, egyszerűen szomorkodás helyett mérhetetlen béke és szeretet tölti el a szívem, mikor a temetőbe lépek.
Mindig este megyek.
A sírok pislákoló fényben úsznak. Olyan akár egy mese. Az emberek meghitt kupacban állnak a rokonokkal, családjukkal, akik ha máskor nem is, de ilyenkor hazalátogatnak. És ez olyan szép...
Idén volt először, hogy egyedül mentem ki halottak napján a temetőbe. Egyéb napokon kizárólag egyedül szeretek oda menni, de ilyenkor a családommal szoktam, mert ez olyan program, ahova az ember a szeretteivel megy. De idén mindenki máskor ment ki, így egyedül maradtam.
Kicsit félve is vágtam neki a temetőnek, de amikor kiértem egyszeriben elszállt minden magányosság érzetem, minden félelmem.
Az a sok fény a sírokon! Szinte minden síron volt most gyertya! És - pedig már sötét volt- az a sok ember!
És akkor eltűnődtem azon, hogy milyen jó, ha az embert ennyien szeretik. Volt sír, ami roskadásik tele volt gyertyával. Apué is ilyen volt...És elmerengtem azon, hogy a gyertyák jelképesek. Minden egyes gyertya egy ember kedves emléke az ott fekvőről. És ez a gondolat olyan megnyugtató. Hogyha tényleg így van, akkor milyen sok ember emlékezhet még mindig a másikra.
Ez az emlékezés napja. A szép emlékeké. Régebben a fájdalomra gondoltam csak, ami az emberek elvesztésére emlékeztet, de idén azt gondolom, hogy ez egy boldog ünnep, mert az ember a szépre próbál emlékezni ilyenkor és nem a rosszra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése