Nincs borzastóbb és dühítőbb annál, ha valaki bort iszik, de vizet prédikál...Ha valaki valameilyen utdás birtokában van; különlegessel rálátással rendelkezik a dolgokra; szavak nélkül érti a jeleket és olvas gondolatból vagy tekintetből...ennek az embernek kutya kötelessége hallgatni a megérzésire nem csak mások megfigyelésében, de saját maga megfigyelésében is, vagy ha épp a saját sorsáról van szó. Mert könnyű másokat segíteni, ha a szemlélő szerepében vagyunk és tényleg jó szemlélők vagyunk. Könnyű másokon segíteni, de magán miért nem segít az ember? Mert önzésnek találja? Vagy mert szeret a szenvedé fél szerepében lenni? Mert annyira kimondhatatlanul szeret mártírt játszani, akinek semmi nem jön össze, pedig ha egy picit odatenné magát, akkor az ő élete is alakulhatna jobban, sőt! Úgy is alakulhatna, ahogy ő szeretné, mert a kulcs a kezében van?
Áááááááá, az túl könnyű lenne...
Így élni, vagyis másokra tekintettel lenni, de magunkra nem legalább olyan veszélyes, mint olyan embernek lenni, akinek van esze, de lusta használni. Így igazán vakon leélheti az ember az életét és mehet el úgy a neki szánt ösvény (jó ösvény) mellett, hogy észre sem veszi, vagy egyszerűen fütyül rá, hogy ez az ő útja lenni. De ő inkább választja a görönygös, megpróbáltatásokkal és szenvedéssel járó utat pusztán azért, mert neki elég elégtétel az, hogy másokon segíteni tud. Ezt gyakran fel is emlegeti magának és még büszke is magára szóval erről a részről megkapja, amit akart így hát nyugodt szívvel választatja a nehéz utat, mert közben büszkélkedhet sok másik ember útra terelésével.
Ezt a bejegyzést egy számomra sokat jelentő személynek szánom, aki ahogy én is, a mártír szerepében szeret tetszelegni. Szóval igen...magamnak is szánom. Én is legalább annyira aszkéta életet élek, akár csak Ő, de talán még nem is tudja ezt magáról...És mivel ide a blogra sejtéseim szerint nem jár fel, így nem is szembesülhet vele és a véleményemmel sem. Pedig kezetráznék vele és gratulálnék neki, hogy "Csak így tovább! Menjünk el az élet mellett, büszkén és felemelt fejjel!"
Záró akkordként:
"Tanulni de nem gondolkozni hiábavaló, gondolkozni de nem tanulni veszélyes!"
(Konfuciusz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése