India
Úgy 1-2 hete elgondolkodtam hogyan tovább, ha vége a nyárnak. Egyesek a sorsra bízzák magukat és a jövőjüket, hadd alakuljon úgy, ahogy kell, ahogy az ég akarja, így nem is kontárkodnak bele a "munkálatokba". Talán nem is lehet előre tervezni ennyit.
De én az a fajta vagyok, aki szeret és nem is bír meglenni tervezés nélkül. Pár hétre, hónapra előre szeretem tudni hogy hogyan tervezzek és ha az nem úgy alakulnának a dolgaim, akkor legyen egy B vagy másik verzió is nehogy sz*rban maradjak.
Szóval kalkulálgattam, hogy ha nem jönnének össze a továbbtanulással kapcsolatos terveim, akkor hogyan és merre szeretném tovább folytatni az életem.
Budapest mellett igazából egyenlőre nem sok minden szól és azok sem meghatározóak. Van egy sport (ninjutsu), amit Pesten kezdtem el és nem is tervezem abbahagyni, de akár máshol is folytathatnám, ha Pesten nem lenne maradásom. Munkám az nincs, suli kérdőjeles, magánéleti kötelékek egyenlőre nem láncolnak oda és az eget rengető terveim is mobilisak.
Szóval miután arra jutottam, hogy bár imádom a nagyvárosi nyüzsgést és szeretek fent élni, de kötelékek hijján másfelé is nézdegélhetnék így ismét felmerült bennem a már ősszel fontolgatott kérdés, miszerint mi lenne,ha külföldre vándorolnék, mint önkéntes munkás? :-)
Önkéntes munka, mert:
- mert nem minden a pénz és ezt meg kell tanulni...
- mert önzetlenséget kell tanulnom, illetve figyelmességet, fegyelmet és miegymást, amit önkéntesként nagyon magamévá tehetnék
- mert külföldön önkénteskedni nem ingyen munka és nem is vegetáls, hanem az élet megfigyelése egy másik szemszögből....vagyis megnézni milyen, ha az ember ad, de nem kér érte semmit, mégis kap megbecsülést, önbizalmat, hitet, önállóságot, sok-sok szeretetet, kitartást és rengeteg tapasztalatot.
- végül, mert önkéntesként eljuthatok bármilyen exklúzív, áhitott országba és még, ha nem is keresem magam degeszre felfoghatom egy hosszú és nagy utazásnak :-)))
Szóval nézőpont kérdése.
De melyik országot válasszam?
Most, hogy teljesen beleástam magam a kutatásba önkéntes honlapokon a lehetőségek kavalkádja elvette az eszem és megnehezítette a döntéshozatalt, mert kedvet kaptam több helyhez is, mint pl: Görögorszég, Portugália, AFRIKA, Brazília stb...de a régóta áhitott két, dilemmát okozó ország az India, ahová gyerekkorom óta vágyakozom, ami színes, misztikus, spirituális és gyönyörű...illetve ott a tüzes, pezsgő, forgatagos, hangos éstemperamentumos gasztro célpontom Olaszország, főként Toszkána.
A döntés igen nehéz. A kérdés az, hogy mit kapnék és mit várok egyik helytől, illetve másik helytől.Mit keresek, mi célból szeretnék önkéntes lenni és mi lenne a legjobb választás?
Valahol már megfogalmaztam nagyjából magamban a dolgot, de nem szántam rá még elég időt, hogy méllyebben belemenjek. Azt tudom, hogy nem várhatok mindig a tökéletes időzítésre a kiutazáshoz, mivel évek óta kerülgetem a lehetőséget meglépni viszont sosem volt merszem és elszántságom, de néha úgy betelik a pohár nálam ebben a nyugati, materialista világban, hogy szívem szerint elmenekülnék Indiába, hogy lássam máshol nyomor van mégis tudnak örülni és szeretni mindennek. Meg el szeretnék méllyedni a lélekkel kapcsolatos dolgokban kint...Aztán felmerül bennem, hogy de hát Olaszorszáááág!!! Nekem ott a helyem hiszen hangos vagyok, meg temperamentumos, és imádom az evést és imádom a borokat, és illik hozzám az egész, mert mikor kint jártam otthon éreztem magam.
A szívem két irányba húz két különböző álommal...Nem tudom melyik irányt válasszam és, hogy egyáltalán itt-e az ideje, hogy nekiinduljak.
Mivel a tervezés híve vagyok, így mindig egy bizonyos idő intervallumban gondolkodom. Szóval június végéig időt adok magamnak kitalálni mi legyen.
Toszkána
Dilemma?
VálaszTörlésKönnyű nekünk, akik /50 felett/ már sokat próbálkozhattak. Saját maga próbálgatásához mindenkinek joga van, de akárhová is mész önmagad elől nem menekülsz..
"A folyamatos áramlása az idegen gondolatoknak természetszerűleg feltartóztatja és elnémítja a sajátot, és ha ez hosszú ideig tart, akkor képes teljesen elgyengíteni a saját értelmünk erejét, ha nem rendelkezik nagyfokú rugalmassággal, hogy ellenálljon ennek a természetellenes folyamatnak. Látható, hogy az állandó olvasás és tanulmányozás tönkreteszi értelmünket, és még inkább azzal, hogy a saját gondolkodási rendszerünk, és megismerésünk elveszíti saját céltudatosságát, és folyamatos kapcsolatát, ha mi ilyen gyakran és önkényesen megszakítjuk azt, azért, hogy helyet biztosítsunk egy teljesen idegen gondolatmenetnek. Szétkergetni a saját gondolatainkat, csak azért, hogy helyet csináljunk a könyvinek, — szerintem ez pont olyan, mint azért eladni a saját földünket, hogy másokét láthassuk — Shakespeare ezzel gúnyolta kora turistáit.
Az is árt, ha valamiről hamarabb olvasunk, mint ahogy elgondolkodtunk volna rajta. Ugyanis az új anyaggal belopja magát fejünkbe az idegen nézőponttal még az idegen hozzáállás is, és ez azért valószínű, mert az emberben meglévő természetes lustaság és közöny miatt arra törekszik, hogy a gondolkodás nehézségeit elkerülje, éppen ezért fogad el kész gondolatokat és hagyja érvényesülni. Ez a szokás gyökeret ereszt, és akkor a gondolatok mennek a maguk megszokott útján, hasonlóan a kis patakokhoz, melyeket csatornákba vezettek: rátalálni saját, új gondolatra ezek után kétszer olyan nehéz. Ezért van az, hogy még a tudósoknál is olyan ritkán találkozunk saját gondolattal. Schopenhauer.
"
Toszkána vagy India? - mindkettőt és valójában mindent misztikummal igyekszünk megszínezni, de valójában a bennünk élő mese vagy álom az, ami a képet megfesti....Igen,nagyon szép mindkettő és ugyanúgy, mint bármi másnak, mindkettőnek meg van a maga árnyoldala is, csak nem mindig és sokszor nem időzitetten látjuk...Ahhoz, hogy lásd a dolgok, érzések fény és árnyoldalait, mondhatnám, éld meg mindkettőt, azaz: próbálj eltölteni mindkét helyen egy kis időt, de ez is lehet hamis kép, hisz sok összetevője van ennek is, mint annyi másnak. Persze fiatalon nyugodtan vallhatod magadénak, hogy : " Ide nekem az oroszlánt is ! " - és tedd is, mert a saját tapasztalásod csakis az igaz, a többi csak színezet...és a legszebb helyen is érhet csalódás, ugyanakkor a legnyomorultabb helyen is megérinthet a boldogság...Én Indiába sose vágytam, de Toszkánába igen, megmagyarázhatatlan vonzódást éreztem, hogy ott éljek és - bár nem egészen " álmaim hazájában " , de a " dolce vita " földjén tölthettem most pár napot és arra jöttem rá, hogy tényleg nagyon szép és részt vehetsz benne valameddig valamennyire, de intermezzo az életedben és visszatérve a te dilemmádra: vagy tovább lépsz és még tovább keresel szépséget, kihívást,karitatív munkát vagy bármit... vagy rájössz arra, hogy kalandok és bűvkörök felesleges futása nélkül is megtalálhatod a lényeget,életed célját, a békédet...de ezt még leírni sem könnyű, mert annyira egyszerű és ami ennyire egyszerű, az hihetetlen....Szóval: India vagy Toszkána? Talán mindkettő, talán egyik sem, bármelyik döntésnél az alap és az egyetlen, ami számít: MIT SZERETNÉL? - MIT KERESEL?
VálaszTörlés