2012. szeptember 20., csütörtök

2012. szeptember 13., csütörtök

2012. szeptember 11., kedd

2012. április 10., kedd

ojajj

"Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett."
(Csukás István)

"Tanuld olvasni sok néma jelem,
szemmel is hall az okos szerelem."
(William Shakespeare)

 

2012. április 5., csütörtök

Okos...

"Lehet, hogy egymást kerestük egész eddigi életünkben. Most, hogy találkoztunk, most, hogy egy röpke pillanatra megízleltük, milyen csodás is lehet a szerelem ezen a földön, most csupán a félelmeim miatt el kell válnunk és soha többé nem találkozunk? Azzal töltöm majd a hátralévő napjaimat, hogy keresem azt, akit valójában már megtaláltam, csak nem volt bátorságom szeretni?" (Richard Bach)

2012. március 31., szombat

2012. március 30., péntek

DJ CAM - Swim

Hm....ritkán találok olyan zenét, ami egy az egyben illik a hangulatomhoz. Hát ez ilyen zene. Csupa érzelem.

2012. március 29., csütörtök

El nem sírt könnyek...


Egy simogatást is undorítóvá lehet tenni...
Ez kimondhatatlanul szomorú dolog. Pedig én eddig abban a naiv hitben éltem, hogy a szeretet eszközei csak pozitívak tudnak lenni. És a simogatás mi, ha nem a szeretet eszköze?
És mégis tud ütni egy simogatás is.
Most jut eszembe egy oktatóm szava, aki Ninjutsu edzésen egyszer azt mondta: "Hisz mi a pofon? Egy elsietett simogatás"
Ő lehet, hogy tudott már valamit...

Azt olvastam nemrégiben, hogy akinek nem hullámvölgy az élete, az nem is él igazán. Lehet, hogy van olyan, aki többnyire jól és tudatosan vezeti az életét és többé-kevésbé elkerüli a hullámvölgyeket, de szerintem többen vagyunk olyanok, akik gyakran futunk bele a völgyeinkbe és időzünk el ott hosszasan.

Lassan fél éve érzem úgy, hogy nem tud kikecmeregni belőle és hiába próbálkozom bármivel kizökkenteni magam és megindulni a boldogság felé...olyan,mintha egyre mélyebbre lökném magam a depressziómba. És nem segített az sem, hogy hazaköltöztem Pestről, az unalomból és a semmittevésből a családomhoz. Itthon még jobban szembesülök azzal, hogy nem vagyok a magam ura és,hogy nem haladok a saját utamon. Sőt. Amire nem számította, az az, hogy azzal is szembesülök, hogy a család mint egység egyre szétesőben van. Szeretet, türelem, megértés? Csak nyomokban és csak időnként kerül elő a kapcsolatunkban. Régen volt egy szilárd egység, de annak már lassan négy éve vége.
Úgy dicsérik a nőket mindig, hogy nő nélkül nem férfi a férfi és, hogy minden férfi mögé egy nő kell, hogy sikeres legyen. Na és a nők? Mi önmagunkban, egyedül is megálljuk a helyünket? Szerintem ez hazugság lenne. Egy nő maga a káosz, ha nincs mellette férfi. És nem feltétlenül társról van itt szó, hanem akár apáról, fiú testvérről, barátokról. kellenek a férfiak nyugtatónak, rendszabályozóknak, vagy akár kijózanítóknak.
Mert, ha nincs egy férfi sem, akkor a nők meghülyülnek, idegesek, frusztráltak, szentimentálisak, követelőzőek és még sorolhatnám mik lesznek.

Nekem most nincs senki az életemben, ami sokszor szomorúsággal és dühvel tölt el. Hiányzik apa, aki sok rossz tulajdonsága ellenére rengeteg jó, ki nem mondott és sokszor ki nem mutatott tulajdonsággal rendelkezett, amivel minket, a három nőt mégis képes volt nyugodt keretek köré rendezni...Igaz, nem mindig volt nekünk sem könnyű, de most hogy nincs ő, belátom, hogy neki sem lehetett könnyű velünk...akik akkor ő rá, most meg egymásra nem vagyunk tekintettel.
Nem tudom mikor lesz jobb. Most egyikőnknek sem egyszerű a dolga. De már régóta nem az. Tudom, hogy jobb lesz. Sokkal jobb, mert már eleget voltunk lent, a "völgyben". De mindig az a kérdés, hogy mikor? Mikor?

Addig pedig maradnak az el nem sírt, visszafojtott könnyek, mert már hozzászoktam ahhoz, hogy mindig erősnek kell lenni, mert a gyengéket hamar lesöprik az életben, vagy lemimózázzák...De már kezdek belefáradni, hogy mindig azt adjam aki nem vagyok...Nem vagyok mindig erős. Egyre inkább nem...Kell valaki, aki előtt nem kell erősnek lennem.


"Oly furcsák vagyunk mi emberek, a lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük, boldog talán, s irigykedünk minden szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog, gondolatai tiszták, szabadok.
S nem vesszük észre, hogy vennénk észre, hogy könnyei égnek csillogó szemében.
Hazugság az egész életünk, hisz akkor is sírunk, ha nevetünk. "

2012. március 23., péntek

Okosságok

"Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Elég ha tudjuk, hogy Ő a világra jött, gondolhatunk rá. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett."
  "Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság. Talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk." -Sarah Garden
 

2012. február 28., kedd

Szemet gyönyörködtető csodák

Vagyis...CUPCAKE :-)



http://enceficesutodeje.blogspot.com/2011/04/cupcake-orulet.html

2012. február 19., vasárnap

Tanmese

Egy apa és fia kirándultak a hegyekben. 

Hirtelen lezuhant a fiú, megütötte magát, majd feljajdult: 
- Ááááááááááááááááá! 
Meglepetésére a visszhang így válaszolt neki valahonnan a hegyekből: 
- Ááááááááááááááááá! - Kíváncsian így kiáltott: 
- Ki vagy te? 
- Ki vagy te? - hangzott a válasz. 
- Csodállak! - jelentette ki. 
- Csodállak! - felelte a hang. 
- Gyáva! - dühödt fel a válaszon.
- Gyáva! - szólt a felelet.
A fiú az apjára tekintett.
- Mi történik? - faggatta. Az apja csak mosolygott.
- Fiam, figyelj most. - mondta.
- Bajnok vagy! - ordította.
- Bajnok vagy! - kontrázott a hang.
- Az emberek VISSZHANGNAK hívják, valójában azonban ez az ÉLET. Mindent visszaad, amit teszel vagy mondasz. Az életünk pusztán a tetteink visszatükröződése. Ha azt szeretnéd, több szeretet lakozzon a világban, teremts több szeretetet a szívedben. Ha azt szeretnéd, a csapatod ügyesebb legyen, válj te ügyesebbé. Ez a kapcsolat mindenre áll, minden élethelyzetre. Az élettől mindent visszakapsz, amit te adtál.

AZ ÉLETED NEM PUSZTA VÉLETLEN, HANEM A TE TÜKÖRKÉPED!

2012. február 13., hétfő

Márai papa megmondja a frankót :-) mindig

"Kétféle beszélgetés van. Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő. Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá. Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barát¬ra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki. A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.

Mást teszünk mint amit mondunk, mást mondunk mint amit gondolunk és mást érzünk, mint amit józan eszünkkel tudunk. És hogy ezek a lelki rétegek szétcsúsznak bennünk, mint egy vulkán fölött a talaj, arról fogalmunk sincs.

Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni mikor a személy, akivel törődünk, elhagy.. de az az igazság hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert aki soha nem mondott volna le róla.

Ha jól figyelsz, rádöbbenhetsz arra is, hogy rossz érzésed nem is a tiéd: valaki helyett szorongsz, vagy éppenséggel valaki bánata suhant át rajtad, és árnyékba borította az egyébként derűs lelkedet. Ha valakit szeretünk, érzéseit érezzük.

Amikor az én magánszívem és a te magánszíved rádöbben, hogy együtt!... Amikor rájövünk, hogy benned is, bennem is van egy fájdalmasan különálló, de mégis összetartozó, széttéphetetlenül közös Élet, és ettől ver a szívünk - ez a szeretet.

Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Az Igaz Ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hatóanyag, vereségeiből diadal - tragédiái érlelik naggyá."

2012. február 3., péntek

Gondolat morzsák...



"Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek."

„Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra. Megértek nem éppen szeszélyeikkel vagy hajlamaikkal, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.” -Márai

2012. január 20., péntek

Ez a helyzet...

Nagyobb házak, kisebb családok;
Több háztartási gép, kevesebb idő;
Több végzettség, kevesebb ész;
Több tudás, kevesebb bölcsesség;
Több szakértő, több probléma;
Több gyógyszer, kevesebb egészség.

A Holdra mentünk, és visszajöttünk,
De az új szomszédhoz át nehezen jutunk.
Több számítógép több adattal,
Több másolatot készít mint valaha,
És mi egyre kevesebbet érintkezünk.

Sok mennyiség és kevés minőség,
Gyors étel és lassú emésztés,
Nagy emberek és kicsiny jellemek,
Magas profit és sekély kapcsolatok.

Olyan kor,
Mikor sok van az ablakban,
De semmi a szobában.

(XIV. Dalai Láma: Korunk paradoxona)

2012. január 17., kedd

Megjegyezni őket...





‎"Bárcsak azt mondhatnám, hogy a szerelemhez vezető ösvény virágokkal és szép szavakkal van telehintve, és lágy szellő fújdogál rajta. Néha így van, néha azonban kietlen vidéken, érdes sziklákon, jeges széltől kísérve vezet az ösvény." (Karen Hawkins)

‎"Jótékony barát a csönd. Kisimítja a gondolatok ráncait." (Szilvási Lajos)

“Valahányszor új helyre jutunk, új világ ébred bennünk is. A változással és fejlődéssel szükségszerűen együtt járó szorongást elkerülendő, sokszor csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz. A veszélytelen egyformaságba csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan biztosra venni, mint a napfelkeltét, olyan állandóan tudni, mint a csillagokat. De nem lehet. Az élet folyamat, mozgás, átalakulás. Bármennyire szeretetnénk „visszatartani a hajnalt”, a változás az egyetlen, amiben biztosak lehetünk.” (Harriet Lerner)

‎"A boldogság szeretet kérdése, semmi másé. Aki szeretni tud, az boldog ember." (Hermann Hesse)

‎"Tudunk vihart kelteni magunkban, s le is tudjuk csendesíteni a viharunkat. Életünk valóban hajózás a nyílt tengeren, ahol nem lehet tudni, milyen vihart hoz a következő óra - de azért azon a hajón egy Kormányos is van!" (Müller Péter)

‎"Hidd el, azt is lehet szeretni, aki vagy, nem csak azt, akit játszol..." (A.J. Christian)

“Amit meg kell tanulnunk, az mindig ott van a szemünk előtt, csak alázatosan és figyelmesen körül kell néznünk, hogy meglássuk, mit akar tőlünk az Isten, és melyik a legjobb lépés, amit a következő pillanatban tehetünk.” (Paulo Coelho)

‎"Az embernek meg kell kísérelnie a lehetetlent, hogy a lehetségest elérje." (Hermann Hesse)

‎"Nem erőltethetek valamit, aminek még nem érkezett el az ideje." (Paulo Coelho)

„Ne feledd, hogy az igazi szerelem nem a dombornyomásos meghívókról szól. Az igazi szerelemre akkor bukkansz, amikor legkevésbé várod. Igaz szerelem megkockáztatni, hogy nem lesz "boldogan éltek, míg meg nem haltok", az igaz szerelem megfogni a férfi kezét, aki annak szeret, aki vagy, és azt mondani: nem félek hinni benned. Egy ilyen szerelem mindent túlél.” (Boldogító igen, vagy nem c. film)

‎"Mindig tudunk annyit önmagunkról, hogy megmagyarázzuk, miért nem lehet változtatni az életünkön. Az ember önkéntelenül is a kisebb erőkifejtés irányába mozdul el. Sokszor még akkor is markolja a megszokottat, amikor már maga is tudja, hogy tovább kell lépni, mert ez már nem az. Ami eddig építő volt, most már rombol. Akarva-akaratlanul is akadályoz, hátráltat, visszafog. Sokszor érezzük, hogy eljött a változás ideje, de nincs erőnk elindulni. Várunk, tűrünk, kitartunk, és reméljük, hogy majd csak történik valami." (Tisch Ferenc)

‎"Aki tudja, mit akar, az az utat is megtalálja, hogy célba érjen." (Verena Wyss)

‎"Csak azt adhatjuk, amink van. Aki boldogtalan, nem adhat boldogságot, aki sikertelen, nem segíthet másokat sikerre. Első kötelességünk: önmagunkon segíteni, hogy ne legyünk másoknak teher. Először tanulni, aztán tanítani! Először teremteni, aztán adni! Ez az élet vastörvénye.” (Herbert N. Casson)

‎"Sokféle jövőnk lehet. Ennek szálait éppen most szőjük. S ha valóságnak hisszük a boldogtalanságunkat és a diszharmóniánkat, ha valóságnak hisszük a szenvedésünket és a félelmünket, akkor azt szőjük bele az idő szövetébe." (Müller Péter)

“A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.” (Anthony Robbins)

‎"Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is." (Paulo Coelho)

„A bölcs mindent magában keres, a balga mindent másokban.” (Kung Fu-Ce)

‎"A partner, akit meghódítottunk, akinek fontosak vagyunk, aki szeret bennünket, az nem más, mint tükör, vagyis mércéje annak, hogy kik és mik vagyunk, mennyit érünk." (Milan Kundera)

„Ha csak ülsz és figyelsz, észreveszed, milyen fáradhatatlan az elméd. Ha megpróbálod lenyugtatni, az csak ront a helyzeten, de egy idő után mégiscsak megnyugszik, és amikor ez megtörténik, képes leszel arra, hogy egészen finom dolgokat is meghallj. Ez az, amikor intuíciód kezd kibontakozni, és kezded a dolgokat sokkal tisztábban látni, és kezdesz sokkal inkább a jelenben élni. Az elméd szép lassan lelassul, és a pillanat hatalmasra tágul. Sok olyat meglátsz, amit azelőtt nem láttál.” (Steve Jobs)


Tiffany Cruikshank- Express YourSelf!

2012. január 6., péntek

2012. január 1., vasárnap

Weöres sándor

"Légy szigorú önmagadhoz , de ne gyötörd természetedet. Bontsd le sóvárgásaid,nem azért , hogy nélkülük nyomorogj , hanem, hogy folyhass , mint a víz, és biztos lehetsz mint az ég . A szabály nem arra való ,hogy beléje börtönözd magad , legyen lakószobád , szabadon ki - be járhass ,dolgod szerint . A szabály semmit nem ,ha elhatározás szerűen viseled , ha komoran és konokul csörömpöl rajtad , a szabály akkor jó , ha érzéseidbe ivódik és finoman , hajlékonyan támogat." / Weöres Sándor /

Magamról

Budapest, Pest-megye, Hungary
Hello! My name is Laura Hedda Farkas. I was born in Pecs in 05.10.1987. I was doing my studies at the University of Pecs as a recreator and healthpromoter and now I am going to start my second university at Budapest as a winemaker, juppyjeah. I love travelling, eating, singing, watcing good moovies, walking with my little doggy, enjoying the life as musch as I can and I love my familly and my friends. Since I spend 3 month in the Netherlands with Erasmus I feel that the world is getting open to me, it was a good chance to earn some experience etc... Well, enjoy my writings! Bye Haho! Laura vagyok. Iden vegeztem Pecsett egeszsegfejleszto sakiranyon. Diplomaszerzesem elotti harom honapot Hollnadiaban toltottem kint Erasmussal, ami ota ugy erzem kinyyilt a vilag elottem. Most pedig masodik diplomamat kezdem Budapesten kerteszeti szakon borasz szakosodassal. Imadok utazni, zenethallgatni, baratokkal lenni, kutyammal eszetlenkedni stb. Sok mindent szeretek, lenyeg h ne kelljen unatkozni. Blogomban irok mindenrol, fokent olyanokrol amik mely benyomast tettek ram. Remelem elvezni fogjatok az olvasast!