Vihar készülődik...
David Holmes- Hey Maggie
http://www.youtube.com/watch?v=EOrDH2FJ7ac&feature=related
Valamiért már vártam erre...Szeretem a viharokat, mert ígérnek valamit, valami nagyot, emberfelettit és megfoghatatlant...Már benne volt a levegőben, hogy lesz itt ma valami, lehetett érezni, mert gyanúsan meleg szél fújt, igazi tavaszi.
Hazasiettem és kiálltam a teraszra, hogy körbefújjon a szél. Csak ácsorogtam kint és tűnődtem a messzeségbe, ahogy a fákat fújja a szél. Hagytam, hogy kalandozzanak a gondolataim és ez az érzés dejavut ébresztett bennem, mert otthon szoktam magamban filozofálgatni az érzéseimről, és a viharokat is ott szoktam kielemezni mit jelentenek. Miközben itt írogatok, hallgatom a zenét kint nagy erővel fújja a 3. emeletig felérő fák kopasz lombkoronáját a szél és nagyon tetszik :) Mióta itt vagyok egyik kedvenc hobbim, hogy folyton az ablakban lógom, ha épp itthon vagyok, mert akkor végre magam vagyok és így legalább úgy tudok nyugodtan relaxálni, ahogy csak lehet. Mikor Taha nincs itthon még jobb, mert akkor a nappaliban is szívesebben lógok a nyitott ablakban könyökölve és nézem mi zajlik lent. Általában nem látni e kutyasétáltatós gazdikon kívül senkit az utcákon, most viszont jó nézni ahogy a széllel küzdenek a biciklisek, vagy ahogy az esernyőjüket kapkodja a szél a siető embereknek.
Várok egy koraesti mennydörgős viharra...hogy leszakadjon az ég és csak szakadjon, szakadjon az eső egész este, hogy gyertyát gyújthassak és érezzek valami misztikus enrgiát.
Néha már a magam gondolatai sem elegek...mint pl-ul most. Máséra vágyom és a legjobb, ha ilyenkor egy verssel segítek a gondolataimnak és mivel ki egy könyvet sem tudtam hozni, így azt az egyetlen viharról szóló verset írom le, amire még emlékszem
A hajó
Magányos szál vitorla röppen
a tenger kék sivatagán.
Nem jobb otthon a kikötőben,
új partok vonzzák, új talány?
Táncol a hullám, könnyű szél zúg
az árboc imbolyogva dől,
de nem a boldogság felé fut a hajó
és nem az elől.
Fölötte arany ég,
alatta kék víz tündöklő habjai,
de Ő viharra vágyik.
Mintha nyugtot, csak az adna neki.
/Mihail Lermontov/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése