spenót és bundáskenyér a la cart :)
Szidivel úton a suliba
Lilla és Eric
A mai nap, csodás egy nap volt :)
Úgy ébredtem, ahogy a legjobb ébredni, szikrázó napsütés cirógatta az arcomat az ágyban fekve. Varázslatos volt :) Persze nem volt nehéz megtalálnia a Napnak, hiszen itt Hollandiában nem szokás nagyon függönyt aggatni az ablakok fölé. Mióta itt vagyok talán csak egy-két helyen láttam elvétve függönyt. Már nem is tudom ki, de valaki azt mesélte, hogy ennek is meg van a maga sztorija, mégpedig...az, hogy itt azért nem tesznek itt függönyt, mert ők így vállalják be, hogy nyitott könyv az életük és nem csalják meg egymást-mivel átlátni egyik ablakon a másikba.
Jó is ez nekem, mert mikor unatkozom csak kibambulok valamelyik ablakon (itt óriásiak vannak) és nézem h élnek mások. Kedvencem a konyha melletti kis lakás, ott 2 kisgyerek játszik minden este, aztán vacsiznak. Én meg lesem őket :)
Na de hát nem is erről akartam mesélni, hanem arról, hogy végre érzem, amit tavaszkor szokás...hogy BIZSEREG A VÉREM! :) most mondjuk egész más, mint otthon, hiszen itt minden új, mindent meg kell még szoknom és mindent másnak látok, így a tavaszt is. Mikor Miki élt itt azt mondta folyton "Hugiii, a színek...a színek csodálatosak. Még nem láttam ilyet!" én meg gondoltam, hülye...Még h mások a színek, pedig tényleg. Hajlamos vagyok átsiklani dolgokon még itt is, főleg mikor csapatostul megyünk vmerre a lányokkal,de ma mikor egyedül sétáltam kezdtem csak igazán figyelni hova is csöppentem. Idáig nem nagyon esett le, hogy nem otthon vagyok, hogy ez más hely meg midnen más. Jó elmerengeni néha, belezuhanni a gondolataimba néha.Jó egyedül lenni kicsit, lehet h ez hiányzott idáig.
Na szóval, hát ez sem tartott sokáig. :) Nem sokáig merülhettem bele a színekbe, meg h végre érzem h fiatal vagyok és jön a tavasz és h VÉGRE nem fagy be a lábam 2 zokniba is. Ma tavaszi kabátot húztam, kicsit vacogtam, de jó volt, jól esett. Mert ez már a tavaszra emlékeztet.
Na attán el is kezdtünk tanulni. Ez volt ma a program. Sajnos...mára pont ezt találtuk ki még 1 nappal korábban, mivel nem sejtettük milyen jó idő is kerekedhet, szóval szívfájlalva behúztuk a seggünket a könyvtárba és ott ért minket a naplemente is...de ettől függetleneül! Csodás napunk volt! :) Mert végre abban a pár percben mire a suliba értünk is ragyogott, majdnem égetett a nap és végre elolvadt az a nyamvadt hó, amit már a hátunk közepére....:D
Este meg hát a nap legfrappánsabb zárásaként a jól megszokott közös vacsi, ezúttal Szidinél spenót bundáskenyérrel, amihez társult David a maláj barátnőjével, ami végre adott egy más, szociálisabb hangulatot az estének. Sőt! Lehet szombaton főz nekünk egy igazi indiai hazai specialitást! hát mi ez, ha nem szerencse :)
Szóval...jó kis nap volt ez a mai :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése