Nos, ismét válaszút elé érkeztem. Nem annyira az élet, sokkal inkább én magam döntök úgy, hogy itt az ideje bizonyos dolgoknak. Most a változásnak jött el az ideje. És igyekszem magam szigorúan döntésre késztetni, mert pár napja, mikor betöltöttem a 24-et elmerengtem ismét, hogy még mindig nem tart semerre az életem.
Ez nem nem azt jelenti, hogy nem csinálok semmit csak vegetálok, hanem azt, hogy semmi érdemlegeset nem végzek annak érdekébe, hogy végre letegyek valamit az asztalra és előrelépjek egyet, vagyis valóra váltsam szépen lassan az álmaimat (mert abból jó sok van) :-)
Szóval úgy döntöttem, hogyan elegem van abból, hogy 24 évesen úgy viselkedem, mint egy tini, aki nem tudja merre menjen az életben. Szépen kezembe kell vegyem a dolgokat. Csak az a kérdés melyik álmomat kezdjem el követni?
Sosem kicsiben gondolkodtam, hanem mindig jó nagyban, ami már-már irreális célokhoz hasonlít, ezért már a kezdésnél megijedtem és neki sem rugaszkodtam, hogy valóra váltsak egyet is. De ennek most véget kell vetnem. Na de mégis melyik álmot válasszam, és hogy döntsem el, hogy azzal érdemes-e kezdene? Na és hogyan kezdjem?
Lehet listát kéne írnom róluk, aztán szépen sorba prot és kontrát sorakoztatni fel köréjük és úgy dönteni. Nem is tudom....Semmi kedvem dönteni. Ez az, ami sosem változik. Egy nemtörődöm, kis lusta, beszari liba vagyok. Az elhatározásig eljutok, de a megvalósítás gondolatától már összecsinálom magam. Jajj, pedig kifutok a határidőkből. Határidőkből, amik a dolgaimmal járnak és határidőkkel, amiket magamnak szabok ki. De mániákus Pató Pál vagyok. Rúgjon seggbe valaki!!!
Ez az idézet nemrég talált rám és azt hiszem mindenhova ki kéne ragasztanom, hogy tudatosuljon bennem:
" A lelkesedés diktálja az iramot, de a kitartás éri el a célt."
"Véletlenül " tévedtem ide és nagyon örülök,hogy ismét írsz.Tudod, az álmokkal úgy van az ember,hogy csak akkor kezdi látni az ember, hogy melyik az ő testére-lelkére szabott álom, ha a pro és kontra után, illetve ellenére egyszer csak mégis elkezd lépni egy nagyot afelé, ami a sok közül mégis leginkább vonzza, ott, abban a pillanatban, amikor végre megúnja a gyávaságot vagy a tunya megszokottságot és igenis lép, lesz, ami lesz...Nem lehet mindig tudni, mi lesz holnap, de az álmokért, célokért lépni muszáj,ezekért érdemes élni...s ha " elbuksz", az sem baj, legfeljebb gazdagabb lettél egy tapasztalattal.Mindenképpen tisztább szemmel nézel önmagadra a láthatatlan tükörben, mert mertél egy nagyot lépni az álmaidért...és ez az, ami számít.
VálaszTörlés