Lemondás...

Kegyesebb hozzám a sors, mint hinném. Mikor túl fáradtnak érzem már magam ahhoz, hogy küzdjek ezért, vagy azért és már kész vagyok megtenni valami idióta meggondolatlanságot (többnyire megteszem és nem csak tervezem), akkor a sors megszán. Én néha csak azért lépek meg egy lépést akkor és úgy, ahogy teszem, mert már nincs türelmem kivárni a megfelelő alkalmat. Bármilyen fontos dologról is kell döntenem, még az sem érdekel, ha negatív kimenetelű lesz és bánni fogom, lényeg, hogy vessző vagy pont kerüljön a helyére. Most is ez történt. Hamar beidegesedtem valamin, tettem egy olyan dolgot, amit már akkor megbántam, mikor megfordult a fejemben, de azért csak megléptem, mert a bizonytalanság rosszabb lett volna, mint egy rossz következmény és az történt, hogy már lemondtam minden jóról, hisz elbasztam, ahogy illik...mégis kellemes csalódás ért. Sülhetett volna el jobban is, a vártnál ez így is ezerszer jobb. Pedig már kezdtem beletörődni a "kudarcba" és ez olyan nyugalommal töltött el...végre nem kellett volna többet dolgoznom az ügyön, így meg? Úgy néz ki, hogy a sors elvár tőlem még ezt-azt mielőtt pontot vagy vesszőt teszek