Szingliségek...

"...Ha már tudod, hogy valójában mivé is lettél, miért és hogyan, tán könnyebb rád lelnie annak, aki még csak most indul feléd a nyüzsgő tömegből. Talán elkerülhetetlen lesz az egymásba botlás. Nyitott szem, kitárt szív, tiszta fej, szárazon tartott puskapor. Erre gondolok..."

az egész cikkből ez a lényeg...bevésni jól a winchesterbe!!!!
de mindenesetre itt az egész cikk. Kicsit cinikus, kicsit sok...de a lényeg benne van.

http://www.life.hu/sztarszerzok/20110216-belcsavaro-szinglinyavalygas-pasiszemmel.html

Csel...

A lakótársaimmal folyamat kicselezzük egymást. Négyen lakunk ebben a házban. 3 srác és én. És van nap, hogy nem találkozom egyikkel sem. :-D
Itthon van mindig valamelyik, sőt néha nem is 3an vannak itthon, hanem még pár haverjuk is, és még akkor is úgy alakul, hogy elkerüljük egymást. Váltjuk egymást a konyhában, a fürdőben...pedig én úgy találkoznék velük!!!
Csak hallom a hangjukat, tudok róluk ezt-azt a csodálatos internetnek köszönhetően,mégsem ismerem őket, pedig már 3 hete együtt lakunk. Én előnyben vagyok, de csak azért, mert én kíváncsi is vagyok. Mindenkiről van már valami infóm, de nekik csak azok vannak, vagy lehetnének, amit direkt az orruk elé, vagy fülük elé tárok. Pedig szerintem ők is kíváncsiak, hogy ki is lehet ez a különös lány (vagy legalább is remélem, hogy érdekli őket :-)
Na mindegy. Szó, mi szó. Én úgy bírom ezeket a srácokat. Hiába nem beszélünk, hallok mindent a falon át, hiszen papírból vannak kb. Szerintem félnek tőlem...Talán egy nem, és pont az az egy, aki hivatalosan nem is lakik itt, a Gábor. Aranyos gyerek. Mind a 3an nagy gyerekek :-) cukipofák, pedig annyira az agyamra tudnak menni.

Trentemoller - Miss You

Astor Piazzolla: Verano Porteno

Becsapós...

Az ember azt hinné, hogy ha sok ember veszi körül, akkor nem lehet egyedül....de ez nem igaz. Sokan mondják, hogy létezik társas magány. Hiába jöttem a fővárosba, Budapestre...hiába nyüzsög körül sok ember és a sok barátom. Hiába vesz körül sok-sok csoporttársam...nem érdekes. Ez mind nem érdekes.
Mikor jöttem hazafelé azon tűnődtem, hogy voltam én már sokkal elhagyatottabb is, volt, hogy teljesen egyedül töltöttem a napjaimat mégsem éreztem magam annyira egyedül, mint most, hogy feljöttem a nagy és új forgatagba, Budapestre. Azt hittem, hogy egyedül leszek, mint a kisujjam és, hogy megijeszt majd a nagy nyüzsgés. Ehhez képest hamar ráálltam a tempóra, nem zavar már a sok infó, amit a sokféle ember áraszt magából és még csak egyedül sem vagyok, mert minden estére vagy délutánra programom van már a barátaimmal...mégis magányosabb vagyok, mint valaha. Beszélnek hozzám a barátaim, nevetgélünk, de belül meg sírhatnékom van, hogy nincs senkim sem igazán, egyedül tengődöm az igazi érzéseimmel és a szomorúságommal.Olyan ambivalensen viselkedem. Kívülre azt mutatom, hogy minden oké, tök cool (de hozzá kell tegyem, hogy részben tényleg cool a helyzet, hisz ezt akartam: fent vagyok, a magam ura vagyok), de belül meg az van, hogy csalódott vagyok és félek is. Nem akarok elveszni ebben a nagyvárosban, mert ide azért jöttem, hogy rátaláljak önmagamra és végre kezdjem felfedezni a bennem rejlő lehetőségeket, mert tudom, hogy vannak. Tudom, hogy sokat kell változzak, mert nem vagyok önmagam, mert az igazi énem jó mélyen el van zárva még előlem is. Talán épp ezért érzem magam magányosnak, talán épp ezért van az, hogy hiába vannak ott a barátaim mégis egyedül vagyok. Kicsit mazoistán hangzik, de talán azért kell elszenvedjem ezt a társas magányt, mert az igazi énem nem tud felszínre törni míg mindig társaságot keresek, míg másoktól várom az erőt, vagy a változást. Lehet, hogy egyes egyedül kell maradjak, hogy meghalljam a saját hangomat...de ez olyan nehéz. Türelmetlen vagyok félek, hogy míg magamra várok, addig másokról lemaradok.

It's Ok

Cafe Del Mar - I hope the yesterday

Jan Garbarek - In Praise of Dreams

Lemondás...

Kegyesebb hozzám a sors, mint hinném. Mikor túl fáradtnak érzem már magam ahhoz, hogy küzdjek ezért, vagy azért és már kész vagyok megtenni valami idióta meggondolatlanságot (többnyire megteszem és nem csak tervezem), akkor a sors megszán. Én néha csak azért lépek meg egy lépést akkor és úgy, ahogy teszem, mert már nincs türelmem kivárni a megfelelő alkalmat. Bármilyen fontos dologról is kell döntenem, még az sem érdekel, ha negatív kimenetelű lesz és bánni fogom, lényeg, hogy vessző vagy pont kerüljön a helyére. Most is ez történt. Hamar beidegesedtem valamin, tettem egy olyan dolgot, amit már akkor megbántam, mikor megfordult a fejemben, de azért csak megléptem, mert a bizonytalanság rosszabb lett volna, mint egy rossz következmény és az történt, hogy már lemondtam minden jóról, hisz elbasztam, ahogy illik...mégis kellemes csalódás ért. Sülhetett volna el jobban is, a vártnál ez így is ezerszer jobb. Pedig már kezdtem beletörődni a "kudarcba" és ez olyan nyugalommal töltött el...végre nem kellett volna többet dolgoznom az ügyön, így meg? Úgy néz ki, hogy a sors elvár tőlem még ezt-azt mielőtt pontot vagy vesszőt teszek

Zakir Hussain & John McLaughlin - Lotus Feet!

Volkswagen Commercial: The Force

Okosságosságokcskák

Aki szeret, nemcsak boldogságot, de mérhetetlen sok szenvedést is átél. Minden múlandó. Néha nem is bánjuk. Ha hideg a szívünk, és nem szeretünk valakivel lenni, számoljuk az időt: múljon már el. Csak ha szeretünk, akkor állítanánk meg az időt. Akkor jó lenne, ha örökké tartana az élet. A szeretet az egyetlen olyan állapot, melyről elvarázsolt lelkünk tudja, hogy örökkévaló.

Pótmami II.

A tegnap este tragikomikus volt.
Tömören és röviden...a srácok kihasználták az elős estémet arra, hogy "megszerettessék" magukat velem. Először azzal, hogy nem engedtek be a lakásba. Mondjuk az én bénaságom volt, mert nem jegyeztem meg melyik kulcs mit nyit, de ezek a kis szarosok nem benne hagyták a kulcsot belülről? a dögök! szóval mikor 10 perc után beverekedtem magam a lakásba akkor jött Norbi mosolyogva, hogy "jajjj, bocsika, nem is hallottam,h csengetnek"...ja persze, persze h nem hallotta. Mint kiderült Péter barátom is már otthon volt, de kis sem jött h bemutatkozzon, sőt a mellettem lévő szobájából hajnalig a cinikus szövegelését hallgattam...vajon meddig? hajnali fél 4ig ment a buli. Voltak 5-6-an, üvöltött a zene és röhögtek össze-vissza. És ezt kettőig bírtam, akkor mint valami tank, kirobbantam a szobából és bekopogtam, hogy "Srácok, semi jónak az elrontoja nem szeretnék lenni, de..." mire Peti: "halkabban, igaz?" és mondtam,hogy igazán jó lenne, mert holnap sui meg ilyenek. Persze Norbinak könnyű, mert se nem dolgozik, se nem tanul. Ő egésznap alhat. úgyhhogy ma felrakom a tojástartókat,amit Ági (ezek szerint nem véletlenül) hagyott itt nekem. Szóval 5kor feküdtem le, a kis fülembegyűrt zsepigalacsinokkal, szemellenzővel a szememen, mert Peti szobája és az enyém közt egy üvegajtó van és teljesen átvilágitott hozzám a lámpája.
Szóval most indulok az Ikeába, és veszek minden hadifelszerelést,ami kell ide. Felveszem a srácokkal a harcot :-)