...hogy úgy szeret a szívem valakit, hogy még csak nem is ismeri az illetőt rendesen. Olyan kellemes érzés tölti el szívem, mikor rá gondolok. Múltkor megpróbáltam rá megfelelő szavakat találni, de egyszerűen nem ment azonban egy gondolat beette magát az fejembe...úgy érzem mintha otthonra talált volna a szívem nála. Nem kell, hogy jobban ismerjem hozzá, még az sem, hogy beszéljünk akár egy szót is. Ha csak látom, vagy rágondolok meleg érzés tölti el az egész mellkasom és ez olyan nyugalommal tölt el :-) Nyugalommal...Az a furcsa, hogy szenvedélyes típus vagyok és igazi izzó szerelemre és tűzre vágyom általában és mégis úgy érzem, hogy vele kiegyeznék.
Habár naív vagyok és kicsit szentimentális mégis az efféle dolgok/szavak hát pfff...a saját számból is furán hangzanak ezek a szavak...nemhogy leírva, mert általában az ilyen dolgoktól hányingerem szokott lenni...vááá...De mivel ez olyan spontán jött nálam ez a mondat, meg ez az egész érzés így azt kell mondjam, hülye lennék ettől hányni. Végre kezdem azt hinni, hogy újra érez a szívem és már nem csak egy darab kő, mint eddig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése