MGMT- Kids
http://www.youtube.com/watch?v=bIEOZCcaXzE
Csak most kezdem belátni, hogy nagy hülyeség volt ennyit várni Maastricht felfedezésével :) Nem tudom mire vártunk eddig. Lehet csak ki kellett kicsit tavaszodjon, hogy rá merjünk ülni a biciklikre és nekivágjunk a városunknak, amit közel 2 hónapja lakunk.
Egy szó, mint száz, most legalább nekivágtunk az élmény szerzésnek egy szép tavaszi délutánon. Igaz, döcögősen indult a nap, mérges is voltam, mert délután kettőkor nekivágni kirándulni mit mondjak...pfff. Gondoltam nem sok jó fog ebből születni, na de azért úgy voltam vele inkább kirándulok, mint otthon tespedjek és malmozzak az angol fölött.
Mikor ideérkeztünk januárban egyből kiszúrtunk egy szép templom tornyot a Maas-folyó túl partján,de a hó, bicikli nélküliség stb miatt mindig csak álmodoztunk,hogy oda eljussunk...Mindenki mást tippelt mi lehet az a torony és milyen lehet a környezet,ahol a torony van...:én azt mondtam egy naagy elhagyatott kastély, többiek, hogy egy templom, más meg hogy egy kastélyszálló,de egyben egyetértettünk, mégpedig abban, hogy elvarázsolt egy toronynak tűnik. És ebben igazunk is volt :) Csodaszép templom volt, ósdi de annál titokzatosabb, gyönyörű temetővel. Gyönyörű temető, szerintem nem túlzás ezt mondani. Miután illetlen módón,de azért készítettünk vagy 50-60 képet a szokatlan sírokról, továbbálltunk, hogy megnézzük mi más szépség vár még ránk. Ekkor fedeztünk fel egy Mária kegyhelyet, ahol szintén sokat időztünk-csak úgy, mint sok más turista is. Aztán fntorogva,de mégis kíváncsian rászántuk magunkat, hogy feltekerjünk egy semmit nem sejtető domb mögé, hátha találunk ott valamit, és lám...a nap legjobb döntése volt :) Külön kis világba csöppentünk :) Apró kertek, szőlő lugasok és végül egy mesébe illő kis vendéglő várt minket a domb mögött. Be is ültünk picit szemlélni a magasból a kilátást a Maas-folyó kis kikötőjére, ittunk egy finom-finom belga sört és nekivágtunk már gyalog egy hosszú lépcsőnek a túraútvonalat követve az erdő mélyébe, ahol szintén meglepetést találtunk, ugyanis az erdő mélyén volt egy hatalmas homok-bánya vagy mi, szerintem homokbánya...Na, ott kifényképeztem magam, mert minden új volt és lenyűgözött az erdő, meg minden ami ott volt, aztán lassan sötétedett így indulni is kellett hazafelé...
Szép kis délután volt. Mindeggyőnknek. Szent-Péter hegy nagyobb benyomást tett rám és a másik két pajtimra, mint Róma vagy akár nekik bármelyik eddigi nagy kirándulás. Lehet azért, mert már ki voltunk éhezve egy kis izgalomra, újra, bármire, lényeg, hogy mi úgy gondoltuk mesébe csöppentünk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése