Szemet gyönyörködtető csodák

Vagyis...CUPCAKE :-)

http://enceficesutodeje.blogspot.com/2011/04/cupcake-orulet.html

Tanmese

Egy apa és fia kirándultak a hegyekben. 

Hirtelen lezuhant a fiú, megütötte magát, majd feljajdult: 
- Ááááááááááááááááá! 
Meglepetésére a visszhang így válaszolt neki valahonnan a hegyekből: 
- Ááááááááááááááááá! - Kíváncsian így kiáltott: 
- Ki vagy te? 
- Ki vagy te? - hangzott a válasz. 
- Csodállak! - jelentette ki. 
- Csodállak! - felelte a hang. 
- Gyáva! - dühödt fel a válaszon.
- Gyáva! - szólt a felelet.
A fiú az apjára tekintett.
- Mi történik? - faggatta. Az apja csak mosolygott.
- Fiam, figyelj most. - mondta.
- Bajnok vagy! - ordította.
- Bajnok vagy! - kontrázott a hang.
- Az emberek VISSZHANGNAK hívják, valójában azonban ez az ÉLET. Mindent visszaad, amit teszel vagy mondasz. Az életünk pusztán a tetteink visszatükröződése. Ha azt szeretnéd, több szeretet lakozzon a világban, teremts több szeretetet a szívedben. Ha azt szeretnéd, a csapatod ügyesebb legyen, válj te ügyesebbé. Ez a kapcsolat mindenre áll, minden élethelyzetre. Az élettől mindent visszakapsz, amit te adtál.

AZ ÉLETED NEM PUSZTA VÉLETLEN, HANEM A TE TÜKÖRKÉPED!

Márai papa megmondja a frankót :-) mindig

"Kétféle beszélgetés van. Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő. Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá. Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barát¬ra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki. A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.

Mást teszünk mint amit mondunk, mást mondunk mint amit gondolunk és mást érzünk, mint amit józan eszünkkel tudunk. És hogy ezek a lelki rétegek szétcsúsznak bennünk, mint egy vulkán fölött a talaj, arról fogalmunk sincs.

Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni mikor a személy, akivel törődünk, elhagy.. de az az igazság hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert aki soha nem mondott volna le róla.

Ha jól figyelsz, rádöbbenhetsz arra is, hogy rossz érzésed nem is a tiéd: valaki helyett szorongsz, vagy éppenséggel valaki bánata suhant át rajtad, és árnyékba borította az egyébként derűs lelkedet. Ha valakit szeretünk, érzéseit érezzük.

Amikor az én magánszívem és a te magánszíved rádöbben, hogy együtt!... Amikor rájövünk, hogy benned is, bennem is van egy fájdalmasan különálló, de mégis összetartozó, széttéphetetlenül közös Élet, és ettől ver a szívünk - ez a szeretet.

Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Az Igaz Ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hatóanyag, vereségeiből diadal - tragédiái érlelik naggyá."

Gondolat morzsák...

"Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek."

„Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra. Megértek nem éppen szeszélyeikkel vagy hajlamaikkal, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.” -Márai