Végre megérkeztem!
annyi balszerencse és megpróbáltatás után eljutottam ide, a várig, túl a manók városán...hahha. hát majdnem hogy ilyen volt a hazautunk :) Sok minden próbált nekünk keresztbe tenni, magunk sem hittük volna hogy ennyi minden összejátszik a haza jövetelünk ellen. Először a guesthouse, aztán otthoniak, repülőjegy, vegül még egy vulkán is kitört ami miatt vesztegeltünk egy napot Eindhovenben, de végül sok izgalom közepette repülőre szállhattunk egy napos csúszással és hál'Isten épségben landoltunk kis csúszással...és most ITTON vagyok, végre!! :) ez csodás érzés azért, még ha itthon vannak is gondok és még temérdek teendőm van, de a lényeg hogy mindenki itt van a közelemben
Itt ez a szám, amit nemrég egy barátom révén ismertem meg és direkt hazaérkezésre tartogattam. Eufórikus hangulatba estem akárhányszor csak hallgattam és akkor is, mikor a hazajövetelre gondoltam. Így minden érzésemet eltudja ez a szám mondani helyettem, hát jöjjön ....:)
John Butler Trio- Oceana
http://www.youtube.com/watch?v=5xZw9D9c18E
2010. április 26., hétfő
2010. április 19., hétfő
Bonjour Párizs!!!
Ellátogattunk Párizsba, a croissantok, borok, sajtok és szerelem városába :) következzék 4 nap termése képekben :)
Amelie- Comptine d´un autre été: l´après midi
http://www.youtube.com/watch?v=O8ACZ6IyyqM&feature=related
Amelie- Comptine d´un autre été: l´après midi
http://www.youtube.com/watch?v=O8ACZ6IyyqM&feature=related
2010. április 10., szombat
Most múlik pontosan...
...engedem hadd menjen...
The Beta Band-Too many troubles
http://www.youtube.com/watch?v=TPg_3a03T8Q
Ma elkezdődött a búcsúzás Hollandiától, az itteni élettől és azoktól akik részt vettek benne. Elkezdődött a szomorúság érzése...mikor végig fut az ember agyán, hogy mi minden történt vele (jók és rosszak egyaránt) és minél jobban közeledik a búcsú pillanata, annál inkább kezdi a dolgokat a pro és kontráknál, a pro oldalára írni :)
Legalább is én ez a fajta vagyok :)
Már csak 10 nap és indulok haza, Magyarországra.Nem voltam kint olyan sok időt, de annyira épp eleget, hogy beleszokjak egy kis közösségbe és az általunk kialakított közös életbe...ami persze más mint otthon, hiszen itt minket az egyedüllét, a "kiszolgáltatottság" verbuvált össze.
Ez nem egy igazán erasmusos valami itt kint, amibe mi csöppentünk, vagy az is lehet, hogy mi alakítottuk úgy, hogy ne olyan legyen. Lényeg, hogy volt egy állandó kis csapatunk itt, egy kis magyarokból álló négyes fogat, ami ma reggel, Szidi hazaköltözésével kezdte meg a széthullását...de ez így természetes. Vége a sulinak, mindenki más felé megy már. Ebben a 10 napban már mindenki a maga dolgával lesz elfoglalva, hazamenetellel, búcsúbulival...és kezdünk azokká visszaváltozni, akik azok voltunk, amikor kijöttünk. És lehet, hogy ezzel sincs semmi baj...nem tom...Én mindenesetre azt érzem,amit ilyenkor szoktam, mikor valami túl közel férkőzik a szívemhez és hirtelen kiszakad belőle...szomorú vagyok. És itt billen át minden a pro oldalára...:) pedig nem minden volt jó itt kint, és nem mindig. És már nagyon mennék haza, mert épp elég volt itt kint ez a majdnem 3 hónap, de akkor is fura visszatérni a régi kerékvágásba, a régi élethez. Lehet, csak azért érint meg ennyire a "vég", hazatérés gondolata...mert megijedtem. Itt önálló voltam-valamennyire, és más voltam, meg mások lettek a barátaim is...és lett egy kis "családom" is. És most nem si tudom miért akadtam ki ennyire...:) Nem tudom megmagyarázni.
Lényeg, hogy hiányozni fog a kis magyar fogatunk, ami tegnap ült utoljára össze így Maastrichtban
The Beta Band-Too many troubles
http://www.youtube.com/watch?v=TPg_3a03T8Q
Ma elkezdődött a búcsúzás Hollandiától, az itteni élettől és azoktól akik részt vettek benne. Elkezdődött a szomorúság érzése...mikor végig fut az ember agyán, hogy mi minden történt vele (jók és rosszak egyaránt) és minél jobban közeledik a búcsú pillanata, annál inkább kezdi a dolgokat a pro és kontráknál, a pro oldalára írni :)
Legalább is én ez a fajta vagyok :)
Már csak 10 nap és indulok haza, Magyarországra.Nem voltam kint olyan sok időt, de annyira épp eleget, hogy beleszokjak egy kis közösségbe és az általunk kialakított közös életbe...ami persze más mint otthon, hiszen itt minket az egyedüllét, a "kiszolgáltatottság" verbuvált össze.
Ez nem egy igazán erasmusos valami itt kint, amibe mi csöppentünk, vagy az is lehet, hogy mi alakítottuk úgy, hogy ne olyan legyen. Lényeg, hogy volt egy állandó kis csapatunk itt, egy kis magyarokból álló négyes fogat, ami ma reggel, Szidi hazaköltözésével kezdte meg a széthullását...de ez így természetes. Vége a sulinak, mindenki más felé megy már. Ebben a 10 napban már mindenki a maga dolgával lesz elfoglalva, hazamenetellel, búcsúbulival...és kezdünk azokká visszaváltozni, akik azok voltunk, amikor kijöttünk. És lehet, hogy ezzel sincs semmi baj...nem tom...Én mindenesetre azt érzem,amit ilyenkor szoktam, mikor valami túl közel férkőzik a szívemhez és hirtelen kiszakad belőle...szomorú vagyok. És itt billen át minden a pro oldalára...:) pedig nem minden volt jó itt kint, és nem mindig. És már nagyon mennék haza, mert épp elég volt itt kint ez a majdnem 3 hónap, de akkor is fura visszatérni a régi kerékvágásba, a régi élethez. Lehet, csak azért érint meg ennyire a "vég", hazatérés gondolata...mert megijedtem. Itt önálló voltam-valamennyire, és más voltam, meg mások lettek a barátaim is...és lett egy kis "családom" is. És most nem si tudom miért akadtam ki ennyire...:) Nem tudom megmagyarázni.
Lényeg, hogy hiányozni fog a kis magyar fogatunk, ami tegnap ült utoljára össze így Maastrichtban
2010. április 4., vasárnap
Hálásnak lenni...
...én a tegnapi napunkért az vagyok. Nagyon is. Igaz, igen csúnya időben, többnyire szakadó esőben és hideg szélben, de nagyon szép napunk volt. Persze én közben néhol pesszimistán, néhol optimistán de megjegyeztem, hogy ahol magyarok vannak ott csak jó idő lehet, és hihetetlen de valóban jó idő lett a nap végére :)
Életemben ilyen szép tengerpartot nem láttam, mint Hágában, sosem jártam ennyi virág között mint Keukenhof gardenban és sosem sétáltam és utaztam még ennyit egyetlen egy nap alatt :)
Az út Hágába 3 óra, utána pedig még 1,5 óra a tulipánokhoz, mindez hazafelé ugyanígy, közben a tengert is gyalog kerestük meg-ismét :), csak úgy mint Atómiumot-de legalább láttunk olyat, amit azok nem ,akik busszal mentek és közben kicsit meg is áztunk és meg is edződtünk :) szuper volt
Jason Mraz- Details in the fabric
http://www.youtube.com/watch?v=XdIw6tEjyEg
Talán a "jó" dolgok tesztek voltak, egyik-másik valószínűleg igencsak nehéz; a "rossz" dolgokat pedig ajándékba kaptuk, hogy segítsenek felnőni: problémákat azért, hogy megtanuljuk elkerülni őket, rossz szokásainkat, hogy változtassunk rajtuk, feltételeket, hogy elfogadjuk, leckéket, hogy megtanuljuk, dolgokat, hogy megváltoztassuk - mindezek lehetőségek arra, hogy megtaláljuk a bölcsességet, a boldogságot és az igazságot.
(Benjamin Hoff)
Életemben ilyen szép tengerpartot nem láttam, mint Hágában, sosem jártam ennyi virág között mint Keukenhof gardenban és sosem sétáltam és utaztam még ennyit egyetlen egy nap alatt :)
Az út Hágába 3 óra, utána pedig még 1,5 óra a tulipánokhoz, mindez hazafelé ugyanígy, közben a tengert is gyalog kerestük meg-ismét :), csak úgy mint Atómiumot-de legalább láttunk olyat, amit azok nem ,akik busszal mentek és közben kicsit meg is áztunk és meg is edződtünk :) szuper volt
Jason Mraz- Details in the fabric
http://www.youtube.com/watch?v=XdIw6tEjyEg
Talán a "jó" dolgok tesztek voltak, egyik-másik valószínűleg igencsak nehéz; a "rossz" dolgokat pedig ajándékba kaptuk, hogy segítsenek felnőni: problémákat azért, hogy megtanuljuk elkerülni őket, rossz szokásainkat, hogy változtassunk rajtuk, feltételeket, hogy elfogadjuk, leckéket, hogy megtanuljuk, dolgokat, hogy megváltoztassuk - mindezek lehetőségek arra, hogy megtaláljuk a bölcsességet, a boldogságot és az igazságot.
(Benjamin Hoff)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)